Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
94 104. szám. Haszonbérletbe átengedett ingatlanok esetében számot vet a javaslat azzal a lehetőséggel is, hogy újabb birtokszerzőket nem fog sikerülni találni. Ilyen esetre szólóan a javaslat figyelemmel arra, hogy az átengedés nem tulajdonba, tehát nem végleges hatállyal történt, lehetővé teszi a haszonbérletbe átvett ingatlanoknak az átengedésre kötelezett részére visszabocsátást is, amivel természetszerűleg együtt jár a 24. §-ban szabályozott feljegyzés törlése. Az átengedésre kötelezettet a javaslat attól, hogy nagybirtokához csatlakozó, művelésre nem alkalmas kisebb részleteket kapjon vissza, azzal óvja meg, hogy csupán legalább 100 kataszteri holdat kitevő, összefüggő terület visszaadását engedi meg. X. Fejezet, Telepes községek létesítése és más csoportos telepítések. . A 63—70. §-okhoz. A javaslat bár nem tekinti főcéljának az új községek létesítését, mégis kiemel néhány irányadó elvet azokra az előreláthatóan felmerülő esetekre, amikor az önálló kisbirtokok számának szaporításával kapcsolatosan új községek létesítésére is alkalom fog adódni. A javaslat csoportos telepítés esetében arra az esetre is biztosítani kívánja a községgé alakulás előfeltételeinek megvalósítását, amikor közvetlenül új község keletkezése nem is állhat elő. Minden csoportos telepítés esetében súlyt helyez a javaslat arra, hogy a kisbirtokosok megfelelő házhelyeket is kapjanak, hogy így a lakóházak egy csoportban elhelyeződése nyomán a községalakítás könnyebbé váljék. Gondot fordít a javaslat továbbá arra, hogy középületek és a közületek érdekeit szolgáló személyek céljaira is megfelelő területek legyenek kijelölve, sőt módot ad arra is, hogy az ilyen területeket a földmívelésügyi miniszter ellenérték nélkül bocsássa az érdekeltek rendelkezésére. A fejezet többi rendelkezései a szükséges legelőről és fásításokról, a lakóházak építésének előmozdításáról, az új település színhelyére átköltözés megkönnyítéséről, a községalakulással kapcsolatos terhek viselésének megfelelő megosztásáról és törlesztéséről rendelkeznek. Ami különösen a 65. §-nak a fásításra vonatkozó rendelkezéseit illeti, a következőket emelem ki : A nagy magyar Alföldön, ahol erdő alig van, a telepeseknek nem lesz módjukban faszükségletüket kielégíteni. Az erdő telepítéséről éppen a mezőgazdaság megerősítése, tehát a telepesek érdekében kell gondoskodni, mert mindaddig, amíg a gazdaságában termelt szalmát és trágyát a nép tüzelésre használja el, intenzívebb mezőgazdaságról nem lehet szó és a birtokszerző sem lesz képes nagyobb jövedelmet elérni. Ha nem is ennyire élesen lép előtérbe, de ugyanez a helyzet az erdőben szegény egyéb vidékeken is. Számos esetben lesz tehát arra szükség, hogy a telepesek erdőtelepítésre köteleztessenek, viszont erdőben gazdagabb vidéken a telepesek faszükségletüket az erdőgazdaságban szokásos részes termelés útján a közeli erdőkből téli munkával beszerezhetik. A §. ezért nem állapít meg általános kötelezettséget, hanem csak lehetővé kívánja tenni közös erdő telepítését, ahol erre feltétlenül szükség van és az üyen területet a költségek lényeges emelkedése nélkül biztosítani lehet, A fejezet utolsó szakaszai (69. és 70, §-ok) egyfelől a belügyminiszternek a vonatkozó jogszabályok értelmében szükséges közreműködését, másfelől a községi illetőség megszerzésének módját szabályozzák.
