Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-60

30 60. szám. A 6\ §-hoz. A javaslat 6. §-a az 1871 : VIII. t.-c. 22. §-ában foglalt hatályos joggal szemben kétirányú eltérést tüntet fel. Az egyik az, hogy az 1871 : VIII. t.-c. 22. §-a négyféle fegyelmi büntetést ismer, mégpedig rosszalást, feddést, pénzbüntetést és hivatalvesztést. A javaslat ezzel szemben három büntetésnemet állapít meg : feddést, pénzbírságot és hivatalvesztést. A »rosszalás «-nak a fegyelmi büntetések sorából elhagyását indokolja elsősorban az a szempont, amely szerint felesleges azonos erkölcsi tartalmú kétféle büntetésnem rendszeresítése ; márpedig a »rosszalás« és a »feddés« is voltaképpen azonos tartalmú helytelenítést jelent. Gyakorlati tekintetek sem teszik szükségessé ennek az azonos jelentésű két külön büntetésnemnek további fenntartását, figyelemmel főként arra, hogy a javaslat nem érinti az 1871 : VIII. t.-c. 28—29. §-ainak az 1891 : XVII. t.-c. 60. §-ával módosított, illetőleg kiegészített rendelkezéseit, amelyek azokról az intézkedésekről rendelkeznek, amelyeket a javaslat hatálya alá tartozó személyekkel szemben a fegyelmi felelősségrevonástól különállóan a felügyeleti jog körében lehet megtenni. Ezek szerint a rendelkezések szerint a kisebb súlyú és csekélyebb jelentőségű. szabálytalanságok (rendetlenségek) esetében felügyeleti intézkedésképpen megintésben lehet részesíteni a kifogás alá eső személyt. Ehhez képest csekélyebb súlyú szabálytalanság, kötelességszegés, vagy a kisebb fokú kifogás alá eső magaviselet helytelenítésének felügyeleti, illetőleg fegyelmi jelentőségű kifejezésére az ezidőszerint hatályos jogszabályok szerint tulajdonképpen háromféle intézkedés áll rendelkezésre, mégpedig megintés, mint felügyeleti intézkedés, továbbá a rosszalás és a feddés, mint fegyelmi büntetések. A gyakorlati tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a szabálytalanság, kötelességszegés és a kifogásolható magaviselet megnyilatkozásának változatai jelentőségük és súlyuk szerint legfeljebb kétféleképpen értékelhetők, mégpedig vagy felügyeleti intézkedéssel helyteleníthető, vagy a legenyhébb fegyelmi büntetéssel sújtandó cselekmények csoportjába különíthetők el. Elvi alapon alig is lehet olyan értelmű jelentőség- és súlykülönbséget észlelni a szóbanlevő cselekmények tekintetében, hogy a súlyuk szerint egymás fölé helyezett két fegyelmi büntetést, a rosszalást és feddést, a cselekmény fegyelmi súlyát elvi alapon kifejező megkülönböztetéssel lehetne alkalmazni. Az előadottak szolgálnak a javaslat olyan értelmű alapgondolatának megvilágítására, hogy a legcsekélyebb súlyú rendetlenségek, kötelességszegések és kifogás alá eső cselekmények a felügyeleti jog körében találják meg megfelelő helytelenítésüket, míg ezt a jelentőséget meghaladó, de egyébként csekély súlyú ilyen kötelességellenességek, mint a fegyelmi vétség legenyhébb esetei, az elsőfokú fegyelmi büntetés, »feddés« alá essenek. E büntetés komolyságát s ennek megfelelően a fegyelmi felelősségrevonás határozottságát és jelentőségét hangsúlyozó felfogás jut kifejezésre a javaslat 8. §-ának abban a rendelkezésében, amely szerint a feddéshez két évig fűződnek a 8. §-ban meghatározott jogkövetkezmények. A másik eltérés a hatályos jog s a javaslat között csupán szövegezési jelentőségű és a szabatosság érdekeit szolgálja. A javaslat ugyanis a fegyelmi büntetésül kiszabható pénzbeli marasztalás megjelölésére — az 1871 : VIII. t.-c. 22. §-ának, továbbá a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 90. §-ának szóhasználatától eltérően, de az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t.-c. 70. §-nak, a közjegyzői rendtartás módosításáról szóló 1886 : VII. t.-c. 45. §-nak és a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 38. §-ának szövegével egyezően — a pénzbírság kifejezést használja. Ezt a pénzbeli marasztalást — ezidőszerint hatályos jogszabályainkkal egyezően — behajthatatlanság esetében ezentúl sem lehet szabadságvesztésre átváltoztatni. A különböző rendeltetésű pénzbeli marasztalá-