Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-72

wm 72. szám. 301 százalékos szesztartalmat. A törvényjavaslat ezen rendelkezésének az a célja, hogy csemegebor készítésére ne az alacsonyabb, hanem a magasabb szesztartalmú, jobbminőségű borok használtassanak fel, ami által azok nagyobb forgalmára és kedvezőbb áralakulására lehet számítani, különösen a mai belső viszonylatban erősen megnövekedett csemegeborfogyasztás mellett. A törvényjavaslat 40. §-a a misztella (fojtott must) fogalmi meghatározását adja és felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy ezen ital előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó részletes szabályokat rendelettel állapíthassa meg. A misztella olyan must, mélynek erjedése borpárlat hozzáadásával megakadályoztatott. A misztella fogalmát eddigi bortörvényeink nem ismerték, a külföldi bortermelő államok törvényhozásaiban azonban már régen ismert fogalom. A misztella nem belső fogyasztásra, hanem exportra szánt ital s minthogy misztella alakjában nagyobb mennyiségű mustnak és borpárlatnak az exportjára számíthatunk, a borpiac tehermentesítése és az értékesítés megkönnyítése érdekében szükséges és indokolt volt ezen ital előállításának engedélyezését a jelen törvényjavaslat keretébe felvenni. A törvényjavaslat 41. §-a a pezsgőre, 42. §-a pedig a habzóborra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezen rendelkezéseket az 1924 : IX. törvénycikk 33. §-a egy szakaszba foglalva tárgyalta. Célszerűségi okokból és a visszaélések meggátlásának biztosítása céljából indokoltnak látszott ezen két teljesen különböző módon készült és teljesen különböző minőségű és értékű italnak külön §-okban való tárgyalása. Egyebekben a törvényjavaslat említett 41. és 42. §-ai a szabatosság célját szolgáló némi stiláris módosítással az 1924 : IX. törvénycikk 33. §-ában foglalt rendelkezéseket veszik át. A törvényjavaslat 43. §-a a törkölybor előállítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az 1924 : IX. törvénycikk idevonatkozó 37—-39. §~ai értelmében a saját termésű törkölyből, kizárólag a házi fogyasztás céljára minden oly szőlőbirtokos, akinek szőlőterülete négy kat. holdat meg nem haladta, évenként legfeljebb 20 hektoliter törkölybort készíthetett. Ma, amikor a bortermelés terén túlprodukció mutatkozik, amikor a bornak az értékesítése amúgy is nehézségekbe ütközik, amikor kormányintézkedésekkel kell a szőlő termelésének gátat vetni, amikor a legjobb minőségű borok is aránylag olcsó áron szerezhetők be, szükséges és indokolt, hogy a törkölyből víz hozzáadásával készülő törkölybornak az előállítása lehetőleg korlátoztassék. Éppen azért a törkölybor előállítására való jogosultság szőlőhatárát négy kat. holdról két kat. holdra, a gazdák által évenként előállítható törkölybor mennyiségét pedig húsz hektoliterről öt hektoliterre kellett leszállítani. A törkölybor előállításának teljes eltiltását, a kistermelők érdekeire való tekintettel, nem láttam indokoltnak. A törkölybor előállítására és felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó egyéb rendelkezéseket változatlanul vettem át az 1924 : IX. törvénycikk 37-—-39. §-aiból. A törvényjavaslat 44. §-a az 1924 : IX. törvénycikk 34. §-ában és az 1929: X. törvénycikk 18. §-ában foglalt rendelkezéseket veszi át, a könnyebb megértést célzó lényegtelen szövegezési módosításokkal és kiegészítésekkel. A törvényjavaslat 45. §-a megegyezik az 1924 : IX. törvénycikk 35. §-ában foglalt rendelkezésekkel. Az 1929 : X. törvénycikk 19. §-a egy olyan irányú rendelkezést tartalmazott, mely szerint gyógyborokat és gyógyborkülönlegességeket csakis gyógyszertárakban és gyógyárunagykereskedésekben v,olt szabad áru-