Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-67

67. szám. 213 indokolására újabb határnapot kell kitűzni és csak ezen újabb határnapon határozhat a Ház arról, kívánja-e egyáltalában az indítványt tárgyalni. Gyakorlati szempontok szólanak ellene, hogy az önálló indítványok tárgyalására nézve ez a körülményes eljárás a maga merevségében jövőre is fenntartassék. Tapasztalat szerint a felsőház ritkán ülésezik két napnál tovább egyfolytában. Foglalkoztatása a kormány részéről állandóan követett gyakorlat mellett, hogy kizárólag a képviselőháznál nyújtja be javaslatait, az országgyűlés másik házában végzett törvényhozási munka eredményétől van függővé téve és aszerint alakul, minő időközökben érkeznek onnan át a letárgyalt törvényjavaslatok. Gyakran hosszabb időn keresztül szünetel ennek következtében működése és ily körülmények között a főrendiházi házszabályok által megkívánt három ülésnap betartása egyes esetekben bizonytalan messze időre tolná ki az önálló indítvány tárgyalását, amikor az talán már el is veszítené aktualitását. A bizottság rendes körülmények között semmi komolyabb érdeket nem lát veszélyeztetve azáltal, ha az indítvány előterjesztése és annak indokolása ugyanazon alkalommal történnék. Ennélfogva már az említett időökonómiai tekinteteknél fogva sem tartja helyesnek megkötni a Házat elhatározásában és elzárni attól, hogy a körülményekhez képest esetenkint maga állapíthassa meg, hogy az önálló indítvány indokolását az indítvány előterjesztésekor kívánja-e meghallgatni, vagy arra kitűzendő későbbi határidőben. A 88. §. értelmében a napirendre tűzött tárgy felett megindult tanácskozás félbeszakítása e §-ban megjelölt korlátozással, csak kivételesen és csakis az elnök javaslatára történhetik. A 89—103. §-ok a napirendre tűzött tárgyakra vonatkozó tanácskozás és vita menetét, annak keretében a határozati javaslatok és indítványok benyújtását és tárgyalását s a szólási rendet, a 104—108. §-ok a kérdés feltevését, a 109—112. §-ok pedig az azok feletti szavazás módját és rendjét részletesen szabályozzák. A 108. §. (2) bekezdésében az az új rendelkezés vétetett fel, hogy a törvényjavaslatot a Ház az elnök javaslatára a részletes tárgyalás befejeztével, de még az elfogadott szerkezetben való végleges (harmadszori) megszavazás előtt az illető bizottsághoz visszaküldheti avégből, hogy a részletes tárgyalás során a törvényjavaslatba esetleg becsúszott ellenmondások az egyes szakaszok összhangbahozatala útján kiküszöbölhetők legyenek. A 113—115. §-ok a választásoknál előírt titkos szavazás módját állapítják meg. A 118. §. a zárt ülésekről szól és az azok tartására vonatkozó rendelkezéseket írja elő. A volt főrendiház is tartott elvétve zárt üléseket, de azok tartási módja szabályozva nem volt. Ezt a hiányt tehát ezzel az új szakasszal pótolni kellett. Üj szakaszai a tervezetnek a 119. és 120. §-ok is, amelyek a miniszterek megjelenése iránti indítványok, illetőleg az ülési jegyzőkönyvnek hitelesítése tekintetében intézkednek. A III. Cím (122—133. §-ok), mely a Ház üléseinek nyilvánosságáról szól, kisebb jelentőségű változásoktól eltekintve, csaknem teljes egészében a főrendiházi házszabályok VIII. Fejezetének megfelelően átszövegezett rendelkezéseit foglalja magában. A Ház tisztviselőiről szóló IV. Címnek (134—158. §-ok) az elnökre és alelnökökre, a háznagyra és jegyzőkre vonatkozó I., II. és III. Fejezetei legnagyobb részükben szintén a főrendiházi házszabályokból átvett rendelkezéseket tartalmazzák. Ezek között azonban az elnöki és részben a háznagyi hatáskört tárgyazó rendelkezések csak módosítva voltak a tervezetbe átvehetők. Módosításra szorultak annak az új helyzetnek a következtében, amelyet az 1926 : XXII. t.-cikknek már idézett 46. §-a a két Ház egymásközötti viszonyában, a múlthoz képest a felsőház hátra-