Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-67

208 66. szám. ellen, kinek tagsága a törvényben felsorolt valamely kizárási ok miatt megszűnt. A volt főrendiház házszabályai is (8. §.) biztosították ezt a tagok részére, de csak abban az esetben, ha a kifogást a Háznak legalább még más négy tagja támogatta. A bizottságnak az a nézete, hogy ez a kikötés nemcsak felesleges, de sérelmes korlátozása is a tagok kifogásemelési jogának, miért is azt mellőzte. Másrészről kitérj esztendőnek találta a tagoknak ezt a jogát a tagsági jogcímekben beállott változások eseteire is, mert a póttag behívása szempontjából nem közömbös, hogy ott, hol a törvény nem enged szabad választást az egynél több jogcímmel rendelkező tag részére (1926 : XXII. t.-c. 22. §. 1. bek.), ez azon a jogcímen gyakorolja tagsági jogát, melyet a törvény megállapít. A 22. és 23. §-ok rendelkeznek aziránt, hogy az országgyűlési képviselővé választott felsőházi tag vagy felsőházi tagságot nyert országgyűlési képviselő mindaddig, amíg a felsőházi tagságával összeférhetetlen helyzetét az előbbi szakaszokban előírt módon meg nem szünteti, a felsőháznak és bizottságainak tárgyalásain részt nem vehet és szavazattal nem bír. Hasonló rendelkezéseket tartalmaznak az összeférhetetlenségről szóló 1901 : XXIV. t.-c. 21. és 22. §-ai a törvényhozás másik házának tagjaira nézve. Miután e kérdés a felsőház tagjait illető vonatkozásban sem maradhat szabályozatlanul, a felsőházi tagok összeférhetetlenségéről alkotandó törvény meghozataláig a házszabályban kellett erről gondoskodni. A 23. §. a törvényhozás mindkét Háza által követett gyakorlatnak megfelelően intézkedik a még nem igazolt tagok tagsági jogának gyakorlása tekintetében is. Ezek az idézett szakasz szerint igazolásuk megtörténtéig is jogosultak az üléseken az igazolt tagokat megillető felszólalási és szavazási joggal résztvenni, feltéve, hogy megbízó-, illetve meghívóleveleiket az 1926 : XXII. t.-c. 36. §-ában előírt idő alatt a Ház elnökéhez szabályszerű módon benyújtották. Az igazoló bíróságról szóló II. Címnek (27—39. §-ok) a bíróság szervezetét megállapító 27. §-ába a volt főrendiház házszabályaitól (12. §.) lényegesen eltérő rendelkezések vétettek fel az 1926 : XXII. t.-c. 37. §-a alapján. A volt főrendiház házszabályainak értelmében ugyanis a Ház a bíróságba elnököt, tizennégy rendes és négy póttagot választ ; az idézett törvényszakasz szerint ellenben a bíróságnak hat hivatalból való tagja van, hat további tagot pedig a Ház választ a bíróságba. Minthogy a bíróság megalakítását a törvény szabályozza és csakis az említett hat tagnak választását utalja a Ház hatáskörébe, a bizottság nézete szerint póttagok választásának helye nem lehet és a bíróság elnökét nem a Háznak, de tagjai sorából magának a bíróságnak kell választania. Ami pedig a bíróság jegyzőjét illeti, kit a főrendiházi házszabályok értelmében a Ház tagjai közül a bíróság elnöke nevez ki, a bizottság a bíróság elnökét ily széleskörű, a Ház minden tagjára kiterjedő, merőben szokatlan kinevezési joggal felruházhatónak nem tartja és ahelyett azt javasolja, hogy a jegyzőt a Ház jegyzői karából a Ház elnöke jelölje ki esetről-esetre a bíróságba. A bíróság megalakítását illetőleg kimondandónak tartja még a bizottság, hogy ugyanaz a felsőházi tag az igazoló bíróságnak és igazoló bizottságnak egyidejűleg tagja nem lehet és jegyzőül nem jelölhető ki a Háznak az a jegyzője, aki tagja a bíróságnak. Egyebekben a bíróság működésének és a bíróság előtti eljárásnak szabályai megfelelő átdolgozással a főrendiházi házszabályokból vétettek át a tervezetbe. A bizottság tudatában van ugyan annak, hogy ezek a szabályok nem minden esetben alkalmasak az ítélkezés szempontjából teljes megnyugvást nyújtó eljárás biztosítására, ámde ezt a kívánalmat megfelelő törvényes intézkedések hiánya miatt a házszabályok útján megvalósítani ezidőszerint nem lehet. Ahhoz, hogy a bíróság a tényállás tisztázása céljából egyes esetekben felmerülhető szükséghez képest (például az 1926 : XXII. t.-c. 28. §-a 2. bek. alá tartozó esetekben) tanú-