Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-67

66. szám. 207 úgy alakilag, mint tartalmilag megfelelnek-e a törvény rendelkezéseinek és hogy az illetők tagsági jogosultsága nem esik-e törvényes kifogás alá. Az idézető törvényszakasz további rendelkezéséhez képest intézkedés történik e szakaszban aziránt is, hogyha a felsőházi tagválasztást az arra jogosultak a törvény 37. §-a szerint panasszal támadták meg, a panasz elintézéséig az igazolást függőben kell tartani. Annak következtében, hogy a törvény 38. §-a a felsőházi tagok választása ellen a m. kir. közigazgatási bíróságnál érvényesíthető panaszjogot biztosít a választásra jogosultaknak és panasz esetén a közigazgatási bíróság hivatott úgy a választás érvényességének, mint az illető felsőházi tag megválaszthatóságának kérdésében is ítélkezni, a választott tagok tagsági jogosultságának elbírálásánál tulajdonképpen egy párhuzamos bíráskodás lépett életbe a hatásköröknek oly módon történt megosztásával, mely a megbízólevelek érvénye feletti döntést vagylagosan utalja a közigazgatási bíróságnak, vagy a felsőháznak jogkörébe aszerint, hogy a megbízás alapját képező választás panasszal lett-e megtámadva vagy nem. A bizottság foglalkozván e kérdéssel, nem hallgathatja el azt a véleményét, hogy a felülvizsgálati hatáskörnek a jogegység szempontjából sem kívánatos ezt a megosztását már azért sem tekintheti megfelelő megoldásnak, mert magát a választások felett való bíráskodás jogát a törvény még ebben a megosztott hatáskörben sem ruházza a felsőházra és így nyilt kérdés marad, mi történjék az oly választással, melyet a választás eredményére döntő befolyással bíró szabálytalanságok dacára sem áll módjában a közigazgatási bíróságnak panasz hiánya miatt, a felsőháznak pedig hatáskör hiányában megsemmisítenie. Amely választás tehát a formai jog szempontjából érvényesnek tekintendő ugyan, de érvényesíthetlen marad, mert a felsőház az ily szabálytalan választás útján megbízást nyert tag igazolását meg fogja tagadni. Miután a házszabályok keretében ez a kérdés megoldást nem nyerhet, mert csak törvény útján volna rendezhető, a bizottság jelentésében csak arra szorítkozhatik, hogy rámutasson az így előállott jogi helyzet fogyatékosságára. A tervezet 15. és 16. §-ai azokra az esetekre vonatkozó eljárás szabályait foglalják magukban, amidőn országgyűlési képviselő lesz felsőházi taggá, vagy felsőházi tagot választanak meg országgyűlési képviselővé. A felsőházi tagságot nyert országgyűlési képviselő a' 15. §. értelmében igazolása után a Ház elnökének bejelenteni köteles, lemondott-e képviselői megbízatásáról. Bejelentési kötelezettségét azért kell az igazolás megtörténtéhez kötni, mert méltányosan nem kívánható, hogy lemondjon képviselői mandátumáról, amíg felsőházi tagságának igazolása nincs biztosítva. Az országgyűlési képviselővé megválasztott felsőházi tagra nézve maga a törvény (1926 : XXII. t.-c. 25. §-a) rendelkezik, mégpedig oly módon, hogy megválasztását és azt, hogy a választást elfogadta-e, igazoltatása után köteles a felsőház elnökének bejelenteni. A ház szabály ter vezet a törvény rendelkezésének kiegészítéséül ennek a bejelentésnek megtételét 15 napi záros határidőhöz köti (16. §.) és akként rendelkezik, hogy úgy a 15., mint a 16. §-ban megszabott bejelentési kötelezettségnek igazolatlan elmulasztása esetén az illetőnek felsőházi tagságát az 1962 : XXII. t.-c. 28. §-ának rendelkezéséhez hasonlóan megszűntnek kell kimondani. A tagsági jog megszűnésének kérdésében való ítélkezést pedig ugyanazon fórum elé utalja, mint az idézett törvényhely, t. i. az igazoló bíróság hatáskörébe. A 20. §. értelmében a Ház bármely tagjának joga van a Ház elnökénél Írásban, vagy az ülésen szóval kifogást emelni annak a felsőházi tagnak tagsági joga