Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

62 • 287. szám. lyok megtartásával mindenkinek szabad s ezekre a tutajozásokra ennek a fejezetnek rendelkezései ki nem terjednek. Azokon a nem hajózható folyókon, folyószakaszokon és patakokon ellenben, amelyeken a jelen törvény hatálybalépése idejében egyáltalában nem vagy csak víziművek segélyével vagy e nélkül ugyan, de csak időszakonként tutaj óztak, csak az erdőrendészeti hatóság engedélyével szabad tutaj ózni. Fát úsztatni (tűzifát, tönköket össze nem kötve úsztatni) hajózásra használt folyókon, folyószakaszokon és csatornákon általában tilos ; más folyókon, folyószakaszokon, csatornákon és patakokon pedig csak az erdőrendészeti hatóság engedélyével szabad. 102. §. Azt, hogy a jelen törvény értelmében mely vizeken szabad tutajozni, vagy fát úsztatni, valamint tutajozásra vagy faúsz tatásra engedélyt adni, a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter egyetértően állapítja meg. 103. §. Amennyiben árvédelmi, vízszabályozási vagy általában közérdekű munkálatok vagy építkezések akadálytalan végrehajtása érdekében szükséges, a törvény értelmében szabad, illetőleg engedélyezett tutajozást vagy faúsztatást a hatóság korlátozhatja, sőt be is tilthatja. 104. §. A tutajozás és a faúsztatás előmozdítására, károk megakadályozására és a vizén át való közlekedés biztosítására szolgáló víziműveket és egyéb építményeket csak a vízügyi hatóság engedélyével szabad létesíteni. A vízügyi hatóság köteles az erdőrendészeti hatóságot az engedély kiadása előtt meghallgatni. 105. §. Az engedélyezés iránti kérvény tárgyalására, valamint a határozat meghozatalára a 89. §. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a folyamodó olyan vízre kér szállítási engedélyt, amelyen a tutajozást vagy faúsztatást már gyakorolják vagy amelyre ilyen engedélyt már kiadtak, a határozatokat a tutajozásra vagy a faúsz tatásra már jogot nyert engedélyesekkel is, abban az esetben pedig, ha a folyamodó olyan vízre kér szállítási engedélyt, amelyen tutajozást vagy faúsztatást még nem gyakorolnak vagy amelyre ilyen engedélyt még ki nem adtak, továbbá abban az esetben is, ha a folyamodó új víziműveket vagy más építményeket is szándékozik létesíteni, a határozatokat még a partmenti községek elöljáróságaival (városok polgármestereivel), zsilip-, gát% malomtulajdonosokkal vagy a víz másféle használatára jogosítottakkal, a tervezett építkezések által közvetlenül érintett parttulajdonosokkal, a kultúrmérnöki, illetőleg a folyammérnöki hivatallal is közölni kell. 106. §. Az engedélyben részletesen rendelkezni kell mindazokról a kérdésekről, amelyeknek rendezése az adott esetben szükséges ; különösen meg kell jelölni a szállításra szolgáló vízfolyás igénybevehető szakaszát és mellékágait, a tutajozás és a faúsztatás módját, az engedély időtartamát, a szállítási időszakot, a szállítható faanyag választék szerint részletezett mennyiségét, valamint az egyes években szállítható mennyiségeket, az engedélyes összes kötelességeit, különösen azoknak a műveknek a részletes meghatározását (108—111. §.), amelyeket az engedélyes létesíteni köteles; az engedélyes által más jogosultak berendezéseinek használatáért évenként fizetendő költséghozzájárulást (114. §.); az engedélyes kártalanítási és egyéb kötelezettségeinek biztosítására szükséges pénzbeli biztosíték összegét, letételének, kezelésének és visszaszolgáltatásának feltételeit. 107. §. Szállítási engedélyt csak személyre szólóan, az engedélyesnek igazoltan jogos tulajdonában lévő faanyag szállítására és csak meghatározott mennyiségre, továbbá csak a menynyiséggel és a szükséges beruházások költségeivel arányban álló időre, de legfeljebb 20 évre szabad adni.