Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-314
678 314. szám. élet fejlődése során felszínre kerülő követelményekhez lehessen kellőleg idomítani a végrehajtás módozatait. Egyúttal az új erdőtörvény hivatva lesz véget vetni annak a kaotikus helyzetnek is, amely a hat egymást kiegészítő erdészeti törvény és két háborús rendelet összevisszaságából származott és amely körülmény önmagában is arra utal, hogy az említett jogszabályoknak egy egységes törvénybe való összefoglalására múlhatatlanul szükség van. Az új erdőtörvény szükségességét különösen indokolja a trianoni békeokirat által teljesen megváltozott erdőgazdasági helyzetünk, ameiyre legjobban rávilágít külkereskedelmi mérlegünk statisztikája, mert míg faforgalmunk 1913-ban 70 millió pengő kiviteli többlettel zárult, addig az utolsó nyolc esztendő évi átlaga szerint fabehozatalra már 93 millió pengőt kellett áldoznunk. Trianonban elvették erdőségeink 84.2 %-át és' csak 15.8 %-a maradt meg, mégpedig túlnyomóan gyengébb minőségű erdő, amely a lakosság összes faszükségletének rendszeres erdőgazdálkodás mellett csak egy részét képes fedezni, a többi fát külföldről kell beszereznünk. A mai erdészetnek tebát sok vonatkozásban más a hivatása, mint az akkorinak volt és a most hozandó erdőtörvénynek egészen más célokat kell követnie, mint régen. A jövő erdőtörvénynek legfőbb célja az erdőtőkének, a nemzeti vagyon eme nagy kincsének a biztosítása, az erdőknek okszerű ápolása és fenntartása, az erdőterületek és fakészletek szaporítása, a fahiány csökkentése, valamint a fatermelés szakszerű vezetése. Hogy erre mennyire szükségünk van, kitűnik azoknak a statisztikai számoknak az összehasonlításából, amelyekkel az egykori Nagymagyarország és a mai trianoni ország adatai szolgálnak. Ha Nagymagyarország 12 millió 860 ezer kat. hold erdejét szembeállítjuk a mai 1 millió 995 ezer kat. holdnyi erdőterületünkkel, akkor látjuk, hogy Nagymagyarország 23.5 millió köbméter fakitermelésével szemben, a trianoni Magyarország csak 2"5 millió köbméter fakitermelést produkál, vagyis a mai termelésünk alig haladja meg Nagymagyarország fakitermelésének 10%-át. Ilyen arányban azonban lakosságunk száma, nem fogyott meg és nyilvánvaló a ma mutatkozó nagy fahiány. Ebből pedig logikusan következik, hogy ezen a helytelen, sőt nemzetgazdaságunkat veszélyeztető arányon lehetőleg változtatni kell és hogy arra kell törekednünk, hogy az ország erdőterületének kiterjedését lényegesen emeljük. Itt bontakozik ki az új erdőtörvény nagy gazdasági koncepciója. A bizottság teljes elismeréssel állapítja meg, hogy a beterjesztett törvényjavaslat gazdasági koncepciójában, alapelveiben és rendelkezéseiben, de szerkezetileg is kiállja a legszigorúbb bírálatot és hogy ez a modern erdőgazdálkodás követelményeihez alkalmazkodva, határozottan körvonalázott rendszerbe foglalta hazai erdőgazdálkodásunk minden vonatkozású kérdéseit. Ebben az értelemben ezt a törvényjavaslatot az erdőgazdaság terén korszakalkotónak kell minősítenünk. Nagy megnyugvására szolgált a bizottságnak annak a körülménynek a megállapítása, hogy ez a törvényjavaslat nem képezi a földmívelésügyi kormányzat egyoldalú munkájának eredményét, ' hanem, hogy ez az egész erdőgazdasági érdekeltség bevonásával, éveken keresztül folytatott együttes munkának a gyümölcse. A bizottság helyesli mindazokat az irányelveket, amelyek alapján a törvényjavaslat az erdők fenntartásáról és szakszerű kezeléséről intézkedik. Ez utóbbi cél elérését biztosítja a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy azokat a korlátozó rendelkezéseket, amelyek eädig csak a korlátolt forgalmú erdők kezelésére állottak fenn és amelyek a gyakorlatban teljesen beváltak, a magánerdőkre is kiterjeszti. Biztos alapot állít fel a törvényjavaslat már az első fejezetében, ahol meghatározza, hogy mely erdők tartoznak az erdőtörvény hatálya alá és milyen