Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-299

Ü54 299. szám. 299. szám. A felsőház külügyi, közjogi és törvénykezési, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentése „a rendeletre szóló fuvarlevéllel vasúton küldött áruk fuvarozása tárgyában Rómában 1934. március hó 31. napján kelt nemzetközi Megállapodás becikkelyezéséről" szóló 292. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház ! Az országgyűlés képviselőháza letárgyalta, elfogadta s megfelelő tárgyalás végett a felsőházhoz áttette a címben foglalt tör vény a vaslatot. A törvényjavaslat egy nemzetközi megállapodásnak az ország törvényei közé való beiktatását célozza, amely megállapodás a nemzetközi vasúti fuvarozás egy részletkérdését szabályozza. Ez a részletkérdés a következő. Áruknak nagy távolságra való fuvarozása amilyen elengedhetetlen része mai gazdasági kultúránknak, éppen olyan sok és bonyolult jogi és gazdasági kérdés megoldását teszi szükségessé. E kérdések egyikének az eddiginél jobb megoldására törekszik a becikkelyezendő nemzetközi Megállapodás. Jelenleg fennálló jogszabályaink értelmében áruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozása iránt kötött ügylet fuvarozási ügyletnek tekintetik, amely iparszerűleg folytatva kereskedelmi ügylet s mint ilyen a kereskedelmi törvény (1875 : XXXVII. t.-c.) II. Rész ötödik címében részletesen van szabályozva. E szabályozás értelmében a feladó és fuvarozó közt keletkezett szerződés bizonyítékául szolgál a fuvarlevél, amelynek lényeges tartalmához tartozik az is, hogy a fuvarlevélben meg legyen nevezve annak a neve, akinek az áru kiszolgáltatandó. A kereskedelmi törvényben foglalt szabályozásból megállapítható, hogy a fuvarlevél egyszerű bizonyító okmánya egy létrejött szerződésnek, amelynek tartalma egyoldalúan a feladó által is megváltoztatható mindaddig, míg a fuvarlevelet az áru megérkezése után a kijelölt átvevőnek ki nem szolgáltatták. A fuvarlevél tehát a kereskedelmi törvény értelmében sem jogokat nem testesít meg magában, amelyeknek egyedüli hordozója volna, sem a feladott árut dologilag nem helyettesíti. A gazdasági élet követelményeit azonban ez a jogi szabályozás különösen nagyobb távolságokra irányuló fuvarozásoknál nem minden esetben elégíti ki teljesen. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy a tengeri