Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-299
299. szám. .655 fuvarozással kapcsolatban már régóta kifejlődött egy oly fuvarlevél intézménye, amely a hosszú ideig a tengeren úszó árut dologilag is helyettesíti, tehát ugyanolyan, mint egy közraktári jegy és a belőle származó jogokat úgy testesíti meg magában, hogy azoknak a gyakorlása ezen hajófuvarlevél nélkül nem is lehetséges, vagyis ezt az okmányt az értékpapír színvonalára emeli. Az ily módon értékpapírrá vált tengeri hajófuvarlevélnek s a belőle származó jogoknak az átruházására természetesen állania kell mindannak, ami az értékpapírokra áll, tehát, hogy forgatmánnyal — akár üres, akár kitöltött — átruházható s a belőle származó jogok gyakorlására az tekintetik jogosultnak, aki birtokosi minőségét a forgatmányoknak egészen a feladóig visszanyúló összefüggő láncolatával igazolni tudja. A tengeri hajófuvarleveleknek ezt a jogi kifejlődését az a gazdasági szükségesség okozta, hogy a hosszúidéig tengeren úszó, többnyire jelentékeny értékű áruban fekvő vagyont, valamelyik tőkeerős pénzpiacon mobilizálni lehessen. . Ez a gazdasági szükségesség ma már kiterjed a vasúton fuvarozott árukra is részben azért, mert ma már vasúton is lehet árukat igen nagy távolságra szállítani, másrészt a tőkék mai — rendes körülmények közt — gyorsabb ütemű forgása mellett lehetséges és kívánatos a fuvarozás végett átadott árukban fekvő tőkéknek azonnali mobilizálása akkor is, ha a fuvarozás nem is vesz olyan hosszú időt igénybe, mint általában a tengeri fuvarozás. A törvényjavaslatban, illetőleg a becikkelyezendő Megállapodásban foglalt szabályozás tehát azt jelenti, hogy a Megállapodás életbeléptetése után legalább is egy egész waggonrakomány áru feladójának bizonyos állomásokról bizonyos állomásokra ahhoz is joga lesz, hogy a megkötött fuvarozási szerződésről kiállított okmány, a fuvarlevél, a feladott árut dologilag helyettesítse, mint a közraktárjegy s ezen okmány a benne tanúsított jogokat úgy testesítse meg magában, hogy azokat csak ennek az okmánynak a birtokosa gyakorolhassa s ennek megfelelőleg az okmány az értékpapírokhoz hasonlóan forgatmánynyal legyen átruházható. Ez a szabályozás az árukereskedelemnek könnyebb, mert megbízhatóbb fedezetek mellett való finanszírozását teszi lehetővé, a jobb biztonság a finanszírozás olcsóbbodását vonhatja maga után s így a különben is nagyon visszafejlődött árukereskedelem előmozdítására alkalmas. Minthogy a szabályozásnak nemzetközi szempontból is különös jelentősége van, nem lett volna értelme csak belföldön léptetni életbe ilyen szabályozást, viszont több állam közötti megvalósítása a berni nemzetközi árufuvarozási egyezmény kategorikus tiltó rendelkezései folytán csak akkor volt lehetséges, midőn a vasúti fuvarozási nemzetközi egyezmények felülvizsgálatával kapcsolatban ezeknek az egyezményeknek a vonatkozó intézkedései a kívánt irányban megváltoztathatók voltak. A vasúti fuvarozási nemzetközi egyezmények felülvizsgálatára 1933. évi október hó 3-ára Rómába egybehívott nemzetközi értekezlet foglalkozott öt állam, köztük Magyarország előterjesztése folytán a kérdéssel és az árufuvarozási nemzetközi egyezménybe felvett új rendelkezések által megadta a módot arra, hogy két vagy több állam egymásközt megegyezhetik aziránt, hogy az átruházható nemzetközi fuvarokmányokat kölcsönös nemzetközi forgalmukban bevezethetik. A tör vény beiktatni szándékolt Megállapodás a római bizottság által kidolgozott megállapodástervezet, amelyet az olasz kormány aláírás, illetőleg csatlakozás végett a berni egyezményben részes összes kormányoknak megküldött. A Megállapodás akkor lép hatályba, ha legalább három szomszédos állam ezt megerősítette vagy csatlakozott hozzá, mégpedig a harmadik megerősítés, illetőleg csatlakozástól számított kilencvenedik napon. Magának a megalkotott új jogintézménynek a rendeletre szóló fuvarlevélnek magánjogi szabályozása olyan, amely teljes mértékben beilleszkedik létező magánjogi és kereskedelmi jogi rendszerünkbe s különös tekintettel arra, hogy az áru 86.
