Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-284

284; szám. 29 baleset vagy más rendkívüli esemény okozta a munkaképtelenséget. E rendelkezés indoka az, hogy az ügyvédi hivatással összefüggő szerencsétlenség esetében az ügyvéd méltán számíthat az Intézet részéről különleges elbánásra. A 19. §. az 1914: LIL t.-c. 2. §-át, az 1925 : XX. t.-c. 4. §-át és az 1928: XI. t.-c. 2. §-át pótolja. Tartalmi módosítást csak annyiban tesz, hogy kihagyja azt a rendelkezést, mely szerint a munkaképtelenségi járadék összegét az alapszabályok állapítják meg, mert ez a 28. §. 5. pontjából — törvényi rendelkezés hiányában — úgyis következik. Az alapszabályokra bízza a törvényjavaslat annak a részletkérdésnek a szabályozását is, hogy mi hatása van annak, ha az öregségi ellátás igénybevétele végett törölt ügyvéd utóbb újból gyakorló ügyvéddé lesz, majd az öregségi járadék igénybevétele végett ismét törölteti magát. A 20. §. az 1908 : XL. t.-c. 15. §-át helyettesíti három változtatással és három kiegészítéssel. Az egyik változtatás, hogy a matematikai táblázatra való utalást itt éppen úgy elhagyja, mint a 18. §-ban. Másik az, hogy nem ad nyugdíjjogosultságot az olyan özvegynek, aki húsz évnél is több idővel volt férjénél fiatalabb. Ilyen nagy korkülönbség esetében ugyanis az Özvegyi ellátás terhe már annyira fokozódik, hogy viselése méltánytalanul terheli azokat a tagokat, akik nem ilyen nagy korkülönbséggel járó házasságot kötöttek. (Hasonló rendelkezés van a kir. közjegyzőkre vonatkozólag a 15.600/934. I. M. sz. rendelet 26. §-ában.) A törvény hatálybalépése előtt már megkötött házassággal szerzett jogokat azonban a törvényjavaslat nem kívánja érinteni. És kivételt tesz arra az esetre is, ha az özvegy kiesése esetében árvaellátás járna, mert ilyen esetben az özvegyi jog megvonása az Intézetre nézve nem .jelentene előnyt. Végül a harmadik változtatás az, hogy az intézeti tagság kezdete előtt kötött, de a tagság alatt még fennállt házasságot a tagság alatt kötött házassággal egy elbánás alá vonja (második bekezdés).. Nincs ok ugyanis arra, hogy az a nő, akit férje ügyvédjelölt korában vett feleségül, de akivel még ügyvéd korában is esetleg sok éven át fennállt a házasság és a házas együttélés, rosszabb helyzetben legyen, mint aki később, a tagság kezdete után lépett házasságra. A kiegészítések közül az első (utolsóelőtti bekezdés) azt a kérdést szabályozza, hogy az özvegy új házasságával megszűnt ellátási igényre mi hatása van az új házasság megszűnésének. Az említett bekezdésben foglalt rendelkezés megfelel a méltányosságnak, de az Intézet érdekének is, mert ha az új házasságkötés az özvegyi ellátásra való jogosultságot feltétlenül végleg kizárná sok özvegy ügyvédné azért nem lépne új házasságra, hogy legalább a csekély özvegyi ellátás haláláig biztosítva legyen, holott az Intézet érdeke az, hogy az ellátás terhétől legalább időlegesen szabaduljon. A másik kiegészítés (utolsó bekezdés) az ügyvédnő férjére vonatkozik. Ez megfelel a férj tartásra vonatkozó magánjogi szabálynak (Magánjogi Törvénykönyv Törvényjavaslata 117. §.). Végül a harmadik a 2, pontban van és a törlést közvetlenül megelőző időben felfüggesztés hatálya alatt álló ügyvédről mondja ki, hogy a felfüggesztés ideje nem számít be abba a két évbe, ameddig a házasságnak az intézeti tagság alatt tartania kell, hogy az özvegy nyugdíjjogosultságot szerezzen. A 21. §. az 1908 : XL. t.-c. 16. §-át pótolja. Tartalmi változtatást — az utolsó bekezdésben foglalt csekély gyakorlati jelentőségű rendelkezésen kívül — nem tesz rajta. A 22. §. az 1908: XL. t.-c. 17. §-át és az 1914 : LII. t.-c. 3. §-át pótolja, kivéve mégis az 1914 : LII. t.-c. 3. §. első bekezdésének második felét, amelyet a törvényjavaslat a 3. §. második bekezdésében helyezett el. TJj rendelkezést tartalmaz azonban a harmadik, negyedik és ötödik bekezdés. Az új rendelkezés az 1908 : XL. t.-c. 8. §. második bekezdésének második mondatában kifejezésre jutó gondolatot fejleszti tovább. Az ügyvédi karnak is érdeke, hogy tagjai közül