Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
158 287. szám. mondja ki, nehogy a gondatlan erdőtulajdonos mulasztása miatt a közérdek is szenvedjen. A 42. §-hoz. Ez a §. a megkövetelt szolgálatok elláttatása tekintetében az erdőtulajdonosnak indokolt könnyítéseket biztosít. A rendelkezések magyarázatra és indokolásra nem szorulnak. A 43. §-hoz. Az 1879 : XXXI. t.-c. 37. §-a értelmében az államerdészeti kezelésben lévő erdők tulajdonosai (községek, közbirtokosságok, úrbéres birtokosságok) is kötelesek erdejük őriztetésére — helyesebben a segédszolgálat ellátására — szakvizsgázott erdőőröket alkalmazni. Kötelességüknek az erdőtulajdonosok kezdetben úgy tettek eleget, hogy közös erdőőr alkalmazására járásonként tömörültek ; a tömörülés szabályozatlansága miatt azonban a költségek beszedése körül és egyéb tekintetben is súlyos nehézségek merültek fel, ami végül is az erdőrendészeti hatóságot beavatkozásra és a kérdés rendezésére késztette. A rendezés abban történt meg, hogy vármegyénként erdőőri alapok létesíttettek, az erdőtulajdonosok a reájuk kivetett költségeket ide fizették be s az erdőőrök járandóságaikat az alispán utalványozása alapján közvetlenül az alapból kapták. Ezeket az erdőőrzési közös szervezeteket az 1898 : XIX. törvénycikk is meghagyta, sőt a végrehajtási rendeletben kimondta, hogy hasonló közös erdőőrzési szervezetet kell létesíteni mindazokban a törvényhatóságokban is, amelyekben ilyen szervezet még nincs. A közös erdőőrzési szervezetek fenntartásának és működésének, valamint a szervezetben alkalmazott személyzet szolgálati viszonyainak egységes szabályozására az 1898 : XIX. t.-c. 14. §-a adott módot, amely az erdőtulajdonosokat az erdőőrök szolgálati viszonyainak szolgálati és fegyelmi szabályokban való rendezésére kötelezi. Az állami kezelésben lévő kisebb erdők törvény szerinti őrzését ma is ezek a közös erdőőrzési szervezetek látják el. A szervezetet az államerdészeti kezelésben levő erdőknek azok a tulajdonosai, akik külön erdőőrt nem alkalmaznak, sajáfc költségükön tartják fenn akként pedig, hogy erdejük kiterjedésének arányában a törvényhatóságnál kezelt erdőőrzési alapba évi járulékot fizetnek ; a járási erdőőrök pedig illetményeiket az elsőfokú erdőrendészeti hatóság határozata és az alispán utalványozása alapján ebből az alapból kapják. A járási erdőőrök kinevezése, véglegesítése, előléptetése, nyugdíjazása, elbocsátása és illetményeiknek megállapítása az elsőfokú erdőrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik és fegyelmi ügyeikben is ez a hatóság ítél, szolgálati és fegyelmi tekintetben azonban kizáróan az erdőhivatalok rendelkezése alá tartoznak. A járási erdőőri állás nyugdíjjogosultsággal általában nem jár, a legtöbb törvényhatóság azonban újabban erre a célra külön nyugdíjalapot létesített. Ugyanezekkel a vármegyei közös erdőőrzési szervezetekkel kívánja a javaslat is az államerdészeti kezelésben lévő kisebb erdőkön szükséges erdőgazdasági segédszolgálatot elláttatni. Bár kétségtelenül indokoltabb lenne e helyett az a megoldás, hogy a segédszolgálatot is az államerdészeti kezeléssel járó feladatok közé sorozzuk és állami személyzettel láttassuk el, ezt a megoldást azonban a javaslat nem alkalmazhatta, mert az államháztartás újabb megterhelésével járna, amit pedig kerülni kívánt. A szakaszban foglalt rendelkezések szerint a törvény hatálybalépésekor fennálló közös erdőőri szervezetek közös erdészeti segédszolgálati szervezet elnevezéssel továbbra is fenntartatnak. Működésük szabályainak megállapítását a javaslat az erdőrendészeti hatóságokra bízza, mert kívánatos azt biztosítani, hogy a szabályok az életviszonyok változásainak megfelelően bármikor módosíthatók legyenek.
