Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
287. szám. 159 Ez a szakasz megadja a földmívelésügyi miniszternek azt a jogot, hogy a közös alerdészi kerületek apasztása esetében más vármegyében megüresedett kerületi alerdészi állásra áthelyezhesse azt a kerületi alerdészt, akinek állása feleslegessé vált. Ezzel a javaslat annak a lehetőségét akarja biztosítani, hogy az erdőőrzési szervezet fenntartásával járó költségek csökkentése érdekében esetleg szükséges létszámapasztást könnyebben lehessen végrehajtani, amire eddig nem volt mód, mert az egyes vármegyei erdőőrzési szervezetek teljes önállósága miatt a szervezetben alkalmazottakat nem lehetett egyik szervezetből a másikba áthelyezni. Az a körülmény, hogy a szervezetben alkalmazott alerdészt az elsőfokú erdőrendészeti hatóság nevezi ki, illetményeit a vármegye által kezelt alapból veszi fel és szolgálati tekintetben az erdőhivatalnak van alárendelve, kétséget támaszthat a tekintetben, hogy az ilyen alerdész közszolgálati, nevezetesen vármegyei alkalmazott-e. Ennek a kétségnek az eloszlatása érdekében mondja ki a javaslat az eddigi felfogásnak megfelelően is azt, hogy a kerületi alerdész a szervezetet fenntartó erdőtulajdonosok alkalmazottja. A 44. §-hoz. Árvédelmi társulatnak vagy árvédelmi művek engedélyesének azok a területei, amelyeken a vízügyi hatóság rendelkezései alapján árvédelmi és folyamszabályozási célra füzest vagy más faállományt tartanak fenn, egészen különleges kezelést kívánnak, mert a használatok és a felújítások a rendes erdőkétől teljesen elütő módokon történnek. Az ilyen területekre nézve tehát az erdészeti szakszerű kezeléstől és irányítástól annál inkább el lehet tekinteni, mert azzal, hogy a vízügyi hatóság ezeket a területeket-felügyelet alatt tartja, már biztosítva van az, hogy védelmi céljainak megfelelő állapotban tartassanak. A 45. §-hoz. A társulásra vonatkozó megállapodásnak és a közös alkalmazottal kötött szolgálati szerződésnek hatósági jóváhagyásra bemutatását meg kell követelni, mert az erdőrendészeti hatóságnak csak így van módjában elbírálni, hogy a közös alkalmazásnak a törvényben megkövetelt feltételei megvannak-e. A társulásra vonatkozó megállapodásnak írásba foglalása és jóváhagyása, nemkülönben a szolgálati viszony szerződésbe foglalása és a szerződés jóváhagyása úgy a társult erdőtulajdonosoknak, mint az alkalmazottnak is érdeke, mert ezzel sok vitának és perlekedésnek lehet elejét venni. A 46. §-hoz. Indokolásra nem szorul. A 47—49. §-okhoz. Ezek a szakaszok állapítják meg azokat a kellékeket, amelyeket az erdőgazdaságokban alkalmazható erdőmérnököktől, alerdészektől (főerdőőröktől, erdőőröktől) és erdőkerülőktől meg kell követelni. Az alkalmazhatóság feltételei közé minden alkalmazott irányában fel kellett venni a magyar állampolgárság igazolását, mert a hatósági felesketésnek és a közbiztonsági közeggé minősítésnek ez elengedhetetlen feltétele. Alerdészeknél (főerdőőröknél, erdőőröknél) és erdőkerülőknél az alkalmazhatóság további feltételeként a javaslat a huszadik életkor betöltését állapítja meg. Ebben a tekintetben a javaslat eltért az 1879 : XXXI. törvénycikk rendelkezésétől, amely az erdőőrök alkalmazására nézve alsó korhatárul a 24. életévet állapítja meg. Eltért pedig azért, mert — tekintettel arra, hogy az alerdészek (főerdőőrök, erdőőrök) húsz éves korukban szakképesítésüknek már birtokában vannak — a 24 éves korhatár magas, továbbá mert a csendőrségi szolgálatnál szintén a 20. életév betöltése van alsó korhatárként megállapítva. Az erdőmérnökök alkalmazása tekintetében alsó korhatárt nem kellett megállapítani, mert oklevelüket csak húszéves korukon túl szerezhetik meg. Az erkölcsiség tekintetében megszabott feltétel indokolását az 50. §-nál adom. Az erdőgazdasági segédszolgálathoz megkívánt szakképzettség igazolásáról rendelkező 48. §. 2. és 3. pontja a szakképesítés megszerzésének azokat a módjait Felsőházi iromány. 1931—1936. VI. kötet. 21