Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám. 153 nek sikerül a különböző termőhelyekről származó famagvak tenyészeti igényeit pontosan megállapítani, lehetőséget ad arra, hogy a földmívelésügyi miniszter a faállományok nemesítése érdekében az erdősítési anyag helyes megválasztására irányító befolyást gyakorolhasson. Mindezek a tervezett intézkedések a mellett, hogy a közérdekű kívánalmakat kielégítik, teljes mértékben az erdőtulajdonos érdekeit is szolgálják. Meg kell jegyeznem, hogy a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895 : XLVI. törvénycikk hatálya a végre­hajtási rendelet szerint az erdei famagvakra is kiterjed. Mivel azonban ennek a törvénynek .a rendelkezései az erdőgazdasági érdekeket teljes jnértékben ki nem elégítik, szükséges volt, hogy a kérdést ez a javaslat megfelelően szabályozza. A 25—29. §-okhoz. Az 1879 : XXXI. t.-cikknek az erdőégések elhárítására irányuló tüzrendészeti intézkedései az életben igen jól beváltak és hatásosaknak bizonyultak, miértis azokat, bár némi módosítással és kiegészítéssel, a javaslat is átvette. Az idézett törvénycikk szerint erdőőrök, favágók, kőfejtők és pásztorok munkaterületükön engedély nélkül is rakhatnak tüzet. A javaslat ezt mellőzte, mert arra az elvi alapra helyezkedik, hogy a tűzrakást, mint veszélyes műveletet minden körülmények között az erdőtulajdonos engedélyezéséhez kell kötni egyfelől, mert a tűzrakás által az ő vagyona van kockáztatva, másfelől, mert a tüzeléshez szükséges faanyagot rendszerint szintén az ő erdejéből szerzik. A javaslat új rendelkezésképpen erdőben vagy annak közelében égő gyufának, szivarnak, szivarkának vagy más égő vagy tűzveszélyes tárgynak eldobását, vala­mint kellően nem védett, tűzveszélyes világítóeszköz használatát szigorúan tiltja, mert tapasztalat szerint az erdőégések igen nagy részét az ilyen tárgyakkal való gondatlan bánásmód okozza. A 30. §-hoz. Ez a rendelkezés lényegben megegyezik az 1879 : XXXI. t.-c. 115. §-ával ; eltérés csak abban van, hogy míg az idézett törvény az intézkedési jogot a belügyminiszter hatáskörébe utalja, addig a javaslat az erdőrendészeti hatóságot jogosítja fel az intézkedésre, mert a több évtizedes gyakorlatban alig volt eset arra, hogy a belügyminiszter az erdőrendészeti hatóságnak a kivételes intézkedések alkalmazása érdekében tett javaslatát indokolatlannak találta volna, teljes megnyugvással lehet tehát jövőre nézve az intézkedési jogot az erdőrendé­szeti hatóság kizárólagos hatáskörébe adni. IV, Fejezet. Az erdőgazdasági üzemtervek. A törvényjavaslat a kötelező üzemtervszerinti gazdálkodás általános kiter­jesztésével kívánja az erdők fenntartását és az okszerű gazdálkodást hatályosan biztosítani. Az erre vonatkozó rendelkezéseket ez a fejezet foglalja össze. A ren­delkezések legnagyobb része megfelel azoknak a szabályoknak, amelyek a korlátolt forgalmú erdők üzemtervei tekintetében az 1879 : XXXI. t.-c. alapján már ma is érvényben vannak. A 31. §-7ioz. Ez a rendelkezés az üzemtervszerű kezelés általánosításának folyománya és így indokolásra nem szorul. A 32. §-hoz. A magánerdők üzemterveinek elkészítését 300 kat. hold terület­határig a 33. §. az állam feladatává teszi. Ennek a szakasznak a rendelkezései az államnak ebbeli munkáját kívánják megkönnyíteni. A 33. §-hoz. Minthogy a korlátlan forgalmú kisebb magánerdőknél az üzem­terv elsősorban és legfőképpen a közérdeket szolgálja, teljesen indokolt, hogy 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom