Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
152 287. szám. védett erdőrészek egy évi állami adóját meg nem haladhatják. Ez ugyanis olyan szűk korlátok közé szorítaná a hatóság intézkedési körét, amely egyes esetekben az erdővédelem igen nagy kárára lehet. E helyett a javaslat azt mondja ki, hogy a földmívelésügyi miniszter indokolt esetekben a védelmi munkálatok elősegítésére az erdőtulajdonosoknak segélyt engedélyezhet. Kimondja továbbá azt is, hogy országos veszély esetében a védekezési munkálatok végrehajtása és költségeinek viselése az államot terheli, mert nem lenne indokolt és méltányos az erdőtulajdonosokra hárítani a védekezés minden terhét olyan esetben is, amikor a kártevők tömeges és hirtelen fellépése következtében egész országrészt, sőt esetleg az ország egész területét kell védelmezni. Ez a rendelkezés egyébként az 1879 : XXXI. törvénycikk szellemének is megfelel, amely a védekezés terheinek a birtokosokra való hárítása elé szintén korlátot állított annak kimondásával, hogy az erdőtulajdonosra hárítható védekezési költségek a megvédett erdőrészek egy évi állami adóját meg nem haladhatják. A mezőgazdasági káros rovarok tömeges fellépése esetére az 1894 : XII. t.-c. 54. §-a is gondoskodik arról, hogy a földtulajdonosok a védekezési feladatok teljesítése és a költségek viselése tekintetében túlzottan meg ne terheltessenek. A 24. §-hoz. Már a jövedelem fokozása szempontjából is érdeke minden erdőgazdaságnak az, hogy az erdőterületeken kifogástalan növekedésű, egészséges és értékes faállományok foglaljanak helyet. Ennek viszont azzal vetjük meg az alapját, ha a faállomány megtelepítésénél az ültető anyag — mag vagy csemete — megválasztására különös gondot fordítunk, mert — bár az átöröklés természeti törvényeit a fákra nézve a tudomány teljesen még nem tisztázta — a tapasztalat azt mutatja, hogy egészséges, szépnövésú, teljesen kifejlődött faállományokról gyűjtött magról a telepített faállomány is kifogástalan és mert kizártnak kell vennünk a faállomány kifogástalan fejlődését, ha fejlődésének az éghajlati és termőhelyi viszonyok meg nem felelnek. Minden hiba, amit az ültető anyag megválaszsásánál elkövetünk, a faállomány tömegbeli és minőségbeli fejlődésére visszahat ástál lehet. Az ültető anyag megválasztásánál még ma is nagy könnyelműséget tapasztalhatunk, a telepítők rendszerint nem kutatják azt, hogy az ültető anyag milyen faállományról származik s mégkevésbbé vizsgálják, hogy a várható faállomány tenyészeti igényeinek az ültetési hely éghajlati és termőhelyi viszonyai megfelelnek-e. Minthogy erdőgazdasági közérdekből a faállományok minőségi védelmére és a faállományok minőségi emelésére, nemesítésére nagy súlyt kell helyezni, indokoltak a javaslat e szakaszának rendelkezései, amelyek felhatalmazást adnak arra, hogy a földmívelésügyi miniszter a faállományok minőségi védelme és nemesítése érdekében esetleg intézkedéseket tehessen. Az alkalmazható intézkedések között első helyen áll a famag- és csemeteforgalom szabályozása, mert az erdőtelepítő és csemetetermelő szükségletét többnyire kereskedőktől szerzi be. További igen hatályos óvóintézkedés minden olyan területnek maggyüjtési tilalom alá helyezése, amelynek magtermése az említett célokra nem alkalmas. A külföldi famag vak behozatalának ellenőrzése ugyancsak nagyon fontos, mert meg nem felelő magvak behozatalával — amint azt pl. Németország, Svéd- és Norvégia tapasztalata mutatja — évtizedekre kiható súlyos károk állhatnak elő. A földmívelésügyi minisztert ez a §. arra is feljogosítja, hogy az országot termőhelyi vidékekre osztva, minden egyes vidékre nézve meghatározza azt, hogy erdősítésekhez honnan származó famagot vagy famagból nevelt csemetét szabad használni. Ennek a felhatalmazásnak felvételével a javaslat a jövőbe tekint és mert számítani lehet arra, hogy az erdészeti tudományos és kutató tevékenység-
