Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
287. szám. 147 azonáltal a 258. §. indokolásánál előadott okokból az erdei kihágásokról szóló rendelkezéseket (VIII. cím, II. fej.) ki kellett terjeszteni ezek közül a területek közül is azokra (e), f) és g) pontok), amelyeket művelésük és használásuk alapján erdőknek lehet tekinteni. Kiterjednek a 2. bekezdésben említett területekre a természetvédelmi és a közérdekű erdőtelepítéseket szabályozó rendelkezések is, de természetesen csak abban az esetben, ha a törvényjavaslat vonatkozó intézkedései arra alapot nyújtanak. Arról is rendelkezik ez a szakasz, hogy a szakaszban felsorolt területek közül azokat, amelyeket erdőknek lehet tekinteni, az erdők törzskönyvében — megkülönböztetésül a törvény hatálya alá eső erdőktől — mint »szabad erdő«-ket kell nyilvántartani. A nyilvántartásra ugyanis feltétlenül szükség van ellenőrzési szempontból és annak a nyilvántartása céljából is, hogy az ilyen erdő a törvény rendelkezései alá nem tartozik. A 3. §-hoz. A volt úrbéreseknek erdő- és legelőilletőség fejében kiadott, de a kétféle illetőség tekintetében még el nem különített erdők jelenleg is az érvényben lévő eidőtörvény rendelkezései alatt állanak és azokat az erdők törzskönyve is mint erdőket tartja nyilván. A 4. §-hoz. Vita esetében annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy valamely terület a törvény hatálya alá esik-e, kizárólag csak az a miniszter lehet hivatott, akinek a törvény végrehajtása hatáskörébe tartozik, mivel a törvény végrehajtásának éppen ez a kérdés az alapja s mert az elbírálás szakértelmet igényel. Ez a rendelkezés annál kevésbbé kifogásolható, mert a törvény az erdőtulajdonos részére a szükséges jogorvoslatot biztosítja minden olyan esetben, amikor a hatósági rendelkezéssel érdekei érintve vannak. Az 5. §-hoz. A véderdő fogalmát a javaslat az 1879 : XXXI. t.-c. 2. §-ához hasonlóan állapítja meg azzal az eltéréssel, hogy a védelmet épületekre, ipartelepekre, közforgalmú vasutakra, közhasználatú művekre (pl. táviró, áram és vízvezeték stb.) hidakra és egyéb műtárgyakra is kiterjeszti, mert nem szorul indokolásra, hogy ilyen fontos műveknek a védelmére feltétlenül szükség van. Kiterjeszti a javaslat a védelmet a források vízbőségére is, mert igen fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy fokozottabban gondoskodjunk az olyan erdő fenntartásáról és használásának szabályozásáról, amely valamely forrás vízbőségét biztosítja. A javaslat szerint véderdőnek kell kijelölni minden olyan erdőt is, amelynek elpusztulása homokfúvás keletkezésének és továbbterjedésének nyitna utat. A homokon álló erdők ugyanis határozottan védelmi rendeltetésűek, mert a mellett, hogy talajuk természete állandóan erdőként való használásukat követeli meg, a szomszédos területeket is hathatósan védelmezik a homokelárasztással szemben. E szakasz rendelkezése alapján kórház vagy gyógyintézet közvetlen szomszédságában fekvő erdőt is ki lehet véderdőül jelölni, mert közegészségügyi érdek szól a mellett, hogy az ilyen erdő fenntartásánál és kezelésénél a gyógykezelés érdekei is figyelembe vétessenek. Teljesen új rendelkezést tartalmaz ennek a szakasznak az utolsó bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha az erdőt a hatóság nem közérdekű terület, mű vagy gyógyintézet védelme érdekében jelöli ki véderdőül, az erdőtulajdonos a védelmezett ingatlan tulajdonosától kártérítést kívánhat. Ez a rendelkezés teljesen méltányos, mert a véderdőül kijelölt erdő tulajdonosa a más érdekében szükséges kijelölés által nem károsodhat. Célszerűségi okok szóltak a mellett, hogy a kártalanítási kérdések elintézése is az erdőrendészeti hatóságra bízassék, minthogy a véderdő használatát is ő szabályozza. Ez annál kevésbbé kifogásolható, mert az érdekelt, ha a kártérítési kérdésben hozott másodfokú határozattal megelégedve nincs, igényét rendes bírói úton érvényesítheti (229. §.).
