Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám. . 133 sőt ennél is hosszabb idő múlva következik be, ahol tehát a gazdasági műveletek megállapításánál mindenkor igen nagy gcrdcÉság, előrelátás és tervszerűség szükséges. Az évtizedeken át folytatott helytelen gazdálkodás következtében leromlott hazai erdőségeinknél, amelyek messze vannak attól az állapottól, hogy a helyes gazdálkodás esetében várható hozadékot és jövedelmet szolgáltathassák, az előre megállapított terv szerint való kezelésre különösen szükség van, mert erdeinket csak akkor tudjuk megfelelő gazdasági állapotba hozni, ha — a használatokat, a felújítást és az erdőápolást ehhez a célhoz alkalmazva — a gazdálkodást gondosan készített és megfontolt terv alapján folytatjuk. Az üzemtervszerű gazdálkodás már biztos éslipróbált út, amely, mint má' említettem, a korlátolt forgalmú erdőknél már öt évtized óta alkalmazásban van, és úgy a közérdek szempontjából, mint a tulajdonos érdekei szempontjából is minden tekintetben bevált. A javaslatot ennek a kérdésnek a rendezésénél az a cél is vezeti, hogy az üzemtervszerű gazdálkodás megkövetelése által a magánerdőtulajdonosokat az okszerű gazdálkodásra fokozatosan rászoktassa és az erdők jövedelmezőségének állandóságát biztosítsa. A másik rendelkezés, amellyel a javaslat az erdők fenntartását és általában az okszerű gazdálkodást biztosítani kivárja, az erdőgazdaságok szakszerű irányításának és vezetésének a kötelezővé tétele. Ez a rendelkezés szintén csak a magánerdőkre újítás, mert a kötöttforgalmú erdők tulajdonosait szakképzett személyzet alkalmazására a mostani erdőtörvény is kötelezi. A javaslat tehát itt sem újít, hanem csak általánosan minden erdőre kiterjeszt olyan rendelkezést, amely öt évtizeden át megfelelőnek bizonyult. A szakszerű vezetés folyomárya az üzemtervszerű kezelési kötelezettségnek, mert a megszabott gazdasági műveletek sikere csak akkor lehet biztosítva, ha azok teljes szakértelemmel hajtatnak végre. Fejlett erdőgazdaságot szakszerű vezetés és kezelés nélkül elképzelni sem lehet, hisz csak ez biztosíthatja az erdő összes termékeinek helyes kihaszrálását, a faanyagok okszerű kitermelését és értékesítését, továbbá azt, hogy az erdő minél előbb elérje azt az állapotot, amelynél a legtöbb hozadékot és jövedelemét szolgáltathatja. Ezekben az előnyökben a szakszerű személyzet alkalmazásával járó kiadások többszörösen megtérülnek. A felsorolt rendelkezések mindenesetre alkalmasak arra, hogy alkalmazásukkal erdeink fenntartását teljes sikerrel biztosíthassuk és olyan okszerű erdőgazdálkodási rendet honosítsunk meg, amelynél a jogos magánérdek mellett a közérdek is teljes kielégítést nyerhet. Ezekben a rendelkezésekben a javaslat az erdők fenntartásának és a helyes erdőgazdálkodásnak a biztosítását tehát teljesen biztos és nyugodt alapokra helyezi, mert különösen a mai nehéz gazdasági helyzetünkben lehetetlen tovább kísérleteznünk a számításba vehető különböző módozatokkal, lehetetlen összetett kézzel néznünk erdeink kíméletlen kizsarolását és fokozatos pusztítását s kopárjaink ijesztő szaporodását. Kétségtelen, hogy a javaslat felsorolt rendelkezései a magánerdőgazdálkodást korlátok közé szorítják, de csak a közérdek védelmére szükséges mértéken belül annyiban, hogy gátat emelnek az erdők elpusztítása elé és hogy az okszerű gazdálkodást a magánerdő tulajdonosától is megkövetelik. Erre a védekezésre azonban nélkülözhetetlenül szükség van, mert erdőgazdaságtört éne tünk azt mutatja, hogy azok az erdők, amelyekkel tulajdonosaik törvényes korlátozások nélkül szabadon rendelkeznek, a kíméletlen használat következtében rendszerint a pusztulás útjára jutnak. Ha az európai államok erdészeti irodalmát és erdőgazdasági viszonyait figyelemmel kisérjük, megállapíthatjuk, hogy a magánerdő gazdaságok részére biztosított gazdálkodási szabadság más államokban sem bizonyul a közérdekre előnyösnek. Erre mutatnak azok a romboló árvizek is, amelyek időszakonkint Európa