Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
132 287. szám. mostani erdőállományunk kielégíteni nem képes és a hiány pótlása egész gazdasági életünkre rendkívül nyomasztóan ható súlyos anyagi áldozatokat kíván. A javaslat az erdők általános fenntartásának alapjára helyezkedik és szakít erdőtörvényünknek azzal az alapelvével, amely az erdőfenntartási kötelezettség kiterjesztése tekintetében különbséget tett abban, hogy az erdő kinek a tulajdonában van és milyen talajon áll. Mivel az erdőt olyan természeti egységnek kell tekinteni, amelyben a talaj, a talajtakaró és az erdő fahozadékát rendszeresen szolgáltató faállomány egymástól elválaszthatatlan, egymást állandóan feltételező részekként szerepelnek, az erdő fenntartását a javaslat úgy értelmezi, hogy fenn kell tartani teljes épségben és termőerőben az erdőtalajt a szükséges talajtakaróval együtt, de fenn kell tartani rajta oly faállományt is, amely a talaj termőerejének fenntartásához szükséges és amely a helyes gazdálkodási rend mellett várható évi hozadékot rendszeresen szolgáltatni képes. Az erdők kötelező fenntartását és általában az okszerű gazdálkodást a javaslat legfőképpen két rendelkezéssel igyekszik biztosítani, nevezetesen annak a megkövetelésével, hogy az erdőgazdálkodás fontosabb szabályai és elvei minden erdőre üzemtervben előre megállapíttassanak, továbbá az erdők szakszerű-kezelésének megkövetelésével. Az üzemtervszerű kezelést a korlátolt forgalmú erdőkre már eddigi jogszabályaink is előírják ; az újítás tehát csak az, hogy a javaslat ezt a kötelezettséget most a szabadrendelkezésű magánszemélyek erdeire is kiterjeszti, ami különben a jogegyenlőségnek is elengedhetetlen követelménye. Már az általános indokolásban rámutattam arra, hogy erdőtörvényünknek az volt a legnagyobb fogyatékossága, hogy a magánerdők fenntartását hatályosabb rendelkezésekkel nem igyekezett biztosítani, megelégedett néhány általános irányú rendelkezéssel, amelyek azonban a cél megvalósítására sem alkalmasaknak, sem elégségeseknek nem bizonyultak. A javaslat éppen ezen a tapasztalaton okulva, az erdők fenntartásának és a helyes erdőgazdálkodásnak a biztosítását az üzemtervszerű gazdálkodás teljesen biztos alapjára helyezi, amely a korlátolt forgalmú erdőkre már öt évtizedet meghaladó idő óta érvényben van és teljesen kielégítőnek bizonyul. Az erdőfenntartás és a helyes erdőgazdálkodás biztosításának általában kétféle módja van ; vagy pontosan meghatározza a törvény azokat a gazdasági irányelveket, amelyeket minden erdőtulajdonosnak a kötelező erdőfenntartás és a helyes gazdálkodás biztosítása érdekében követnie kell, vagy pedig minden erdőre üzemterv felállítását rendeli el, amelyben a gazdálkodás követendő elvei az erdő különleges viszonyaihoz és a tulajdonos kívánságaihoz alkalmazkodva megállapíttatnak. Az első megoldás, amint azt hazai és külföldi tapasztalatok igazolják, a cél elérésére nem alkalmas, mert teljesen lehetetlen olyan általános körvonalazású irányelveket felállítani, amelyek minden erdőre és minden viszonylatra megfeleljenek és az erdő fenntartását és az okszerű gazdálkodást teljes mértékben biztosítsák. De nem felelhet meg ez a megoldás azért sem, mert nem ad módot az erdő közérdekű és a tulajdonos magánérdekeit szolgáló rendeltetése között rendszerint mutatkozó ellentét célszerű kiegyenlítésére. A célt csak a második megoldási móddal érhetjük el, vagyis ha a gazdálkodás főbb irányelveit az erdő különleges viszonyainak és a tulajdonos közérdeket nem sértő különleges kívánságának figyelembevételével minden erdőre üzemtervben hosszabb időre megállapítjuk. Üzemterv felállítása egyébként a rendszeres erdőgazdálkodásnak elengedhetetlen kelléke, mert amint a fejlett mezőgazdaság nem nélkülözheti a tervszerűséget, mégkevésbbé nélkülözheti ezt természete szerint az erdőgazdaság, ahol a fatermés megérése sok évtized múlva, nem ritka esetben egy évszázad,
