Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
287. szám. 131 a levegő alkotó részeinek egyensúlyát, amely a szerves élet fenntartása szempontjából fontos ; 8. az ember testi és lelki üdülésére jótékonyan hat ; 9. a gazdasági életünkre nélkülözhetetlen és hasznos állatvilág számára tenyészeti és menedékhelyül szolgál. Ha figyelembe vesszük, hogy az erdő jótékony hatásai nemcsak magán az erdőterületen, hanem a környező földterületeken is érvényesülnek, nyilvánvaló, hogy az erdők a földterületek termelőképessége és a növénytenyészet szempontjából és általában egész gazdasági életünk számára nélkülözhetetlenek. Olyan vidéken, ahol erdő elegendő terjedelemben és helyes eloszlásban foglal helyet, a természeti erők károsításai még kedvezőtlen körülmények között is lényegtelenek, a természeti erők megnyilvánulásai a gazdasági tevékenységet rendszerint nem hátráltatják, ilyen vidéken tehát a természeti erők és a gazdasági élet megnyilvánulásai megfelelő összhangban is vannak egymással. Ezzel szemben évszázadok igen szomorú példái mutatnak arra, hogy ott, ahol az erdők fenntartására kellő gondot nem fordítottak és ahol a helytelen gazdálkodás az erdők elpusztulására vezetett, sorozatosan és egymásba kapcsolódóan jelentkeztek az erdők hiányának káros következményei. Az erdőterületek elkopárosodtak és vízmosásokká váltak, a csapadékvíz és a szél akadálytalanul végezhette romboló munkáját, a termőtalaj elpusztult, a természeti erők egyensúlyában eltolódások állottak be, a tenyészeti viszonyok fokozatosan leromlottak, a mezőgazdasági területek termőképessége lényegesen megcsökkent s mind ennek a sok bajnak a betetőzéséül időnként rettenetes erejű árvíz zúdult a vidékre. Az erdőpusztítások megdöbbentő következményeit illetőleg utalok Görögország, Kisázsia, Franciaország terjedelmes kopárságaira, Olaszország és Jugoszlávia karsztvidékére,, nemkülönben a délfranciaországi (1856), a spanyolországi, a svájci (1868), az olaszországi, a tiroli, akarinthiai (1882), az Odera-völgyi (1897), a krassószörényi (1810), a hármaskőrösi (1925), a Rongyva, Sajó és Ipoly környéki (1926) árvizekre, az 1927. évi Missisippi völgyi árvízre, amely 47.000 km 2 területet árasztott el és 75.000 embert tett hajléktalanná és az 1930. évi délfranciaországi árvízre, amely méretében szintén óriási volt. Az erdők árvízcsökkentő hatásuk folytán nemzetközi jelentőségűek is, ami különösen kifejezésre jut a trianoni békeszerződésben, amelynek 293. cikkelye a Duna medencéjéhez tartozó »területek felett állami fennhatóságot gyakorló államok közös érdekében Állandó Vízügyi Műszaki Bizottságot« állít felárra a célra, hogy »fenntartsa és javítsa különösen fakürtás és az újbóli fásítás tekintetében a vízügyi rendelkezések egységességét. « Az a sokoldalú szerep, amelyet az erdő a talaj megóvása, a természeti erők megfékezése és egyensúlyban tartása, nemkülönben a közegészség előmozdítása tekintetében betölt, oly jelentőséget ad az erdőnek, amely már eleve kizárja azt, hogy az erdő fenntartását és az erdőgazdálkodást tisztán csak magánjogi szempontok szerint ítéljük meg, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az erdő védőhatásai mások földterületeire is kiterjednek. Az erdők fenntartását közgazdasági, közegészségi és természeti rendeltetésük folytán közérdekű szempontok követelik. De megköveteli a közérdek a helyes erdőgazdálkodást is, mert ismertetett védőhatásait az erdő csak akkor tudja betölteni, ha úgy a talaja, talajtakarója, mint a faállománya is jó állapotban van. Az erdők fenntartására és a helyes erdőgazdálkodás biztosítására tehát minden államnak a legmesszebbmenő gondossággal kell törekednie. Fokozottan jelentkezik ennek a szükségessége megcsonkított határaink között amiatt is, mert, mint azt az általános indokolásban kimutattam, f aszükségletünket.
