Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

126 287. szám,. mányos és társadalmi egyesületek már évek óta állandóan sürgetik természeti szépségeink és ritkaságaink törvényes oltalom alá vételét. Az 1929. év őszén 89 képviselő indítványa alapján már az országgyűlés is megdöbbenéssel emlékezett meg azokról a vandál pusztításokról, amelyeket különösen a balatonkörnyéki bazaltbányászással természeti szépségeinkben és ritkaságainkban véghezvisznek. Ez alkalommal az országgyűlés »a Balaton természeti szépségeinek, különösen a kibányászással eléktelenített és csúffátett Badacsony és más hasonló szépségű hegyeknek hatásos megvédésére és a további pusztítások megakadályozására« törvényjavaslat sürgős előterjesztését rendelte el. Kétségtelen, hogy természeti ritkaságainkat csak azzal óvhatjuk meg, ha törvénnyel biztosítjuk fenntartásukat és védelmüket, mert tapasztalataink sajnos arra mutatnak, hogy a természet szeretete, a természet alkotásainak csodálata és megbecsülése nálunk általánosan még nincs azon a magas fokon, amelyre mint biztos alapra természeti ritkaságaink védelmét teljes megnyugvással helyezhetnők ; bár örömmel lehet leszögeznem ezzel szemben azt, hogy tudományos és társadalmi egyesületeink a természetvédelmet a legteljesebb megértéssel és készséggel karolták fel s kitartóan igyekeznek azt népszerűsíteni. Különösen említésre méltó e tekintetben a Magyar Tudományos Akadémia, amely a Kaán Károly : »Természetvédelem és a természeti emlékek« könyvének megírására adott megbízással az ügynek rendkívül nagy szolgálatot tett. Hazánk természeti szépségei és ritkaságai nemzettörténelmi, földtörténelmi és egyéb tudományos szempontból megbecsülhetetlen és pótolhatatlan értéket képviselnek. Jelentékenyebb természeti ritkaságaink közül a védelem szükségessége és sürgőssége tekintetében különösen ki kell emelnem a balatonkörnyéki bazalt- és gejzirkúpokat, melyeknek csodálatos szépségű alakulatai nemcsak táj szépészeti, de földtörténeti értéküknél fogva is elsőrangúak ; a tihanyi félszigetet, amelynek földtani, földrajzi, élettani és művelődéstörténeti szempontból igen értékes emlékei vannak ; a Fertőtavat, a Kisbalatont, a Baláta tavat, a Velencei-tó délnyugati részét és mocsaras környékét, az Örkényi Madaras-tavat, az Urbő-, Peszér- és Abaj-puszták közötti nádas-mocsaras területet stb. mint kipusztulóban lévő ritka növény- és állatfajok mindmegannyi kizárólagos tenyésző helyét ; a szatmármegyei mezőfényi és a szabolcsmegyei bátorligeti területeket, az ősnövény- és ősállatvilágnak ezeket a valóságos természeti múzeumait ; az aggteleki barlangot, amely nagyságánál, páratlan szépségű cseppkőképződményeinél, őslénytani, ősembertani és ősrégészeti jelentőségénél fogva a világ legcsodá sabb alkotása ; a bükkhegységi barlangokat, amelyek őslénytani és ősrégészeti anyaguk révén különösen becsesek ; végül a dunántúli barlangokat, amelyek mindegyike igen értékes természeti alkotás. Mint nemzettörténelmünk kedves természeti tanúi védelemre érdemesek azok a természeti tárgyak és helyek is, amelyekhez történelmi emlék, monda vagy rege fűződik. Parancsoló kötelességünk védelmünkbe venni a már kiveszőben lévő növényeinket és állatainkat is, mégpedig nemcsak úgy, hogy pusztításukat tiltjuk, de azzal is, hogy életfeltételeiktől meg ne fosszuk őket, sőt tenyészetüket elősegítsük. Ezért különös gondot kell fordítanunk arra is, hogy a földterületek használatánál, a folyóvizek szabályozásánál, mocsaraink és lápjaink lecsapolásánál a természetvédelmi szempontokat is kellő mértékben figyelembe vegyük, mert kétségtelen, hogy a néhány évtized előtt még gazdag növény- és állatvilágunknak, különösen madarainknak feltűnő megfogyatkozását kizáróan az erdők kipusztításának, vizeink szabályozásának, mocsaraink, lápjaink, ingoványaink lecsapolásának és kiszárításának kell betudnunk. A törvényjavaslat a természetvédelemmel kapcsolatosan a természeti helyek-