Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
124 287. szám. Az erdők megosztásának részletes szabályozására szükséges jogszabályokat ennek a törvényjavaslatnak a második címe foglalja magában. XI. Ez a törvényjavaslat új anyagként a természetvédelmet is szabályozza. Az ember gazdasági és ipari tevékenysége következtében földünk felülete mindinkább elveszti őseredeti jellegét, mert az emberi munka rendszerint a természetnek egy-egy alkotását semmisíti meg. Minél erőteljesebb tehát az emberi tevékenység, annál inkább lép előtérbe annak a szüksége, hogy védelembe vegyük s az elpusztítástól megóvjuk a természetnek azokat az alkotásait, amelyek lelkünknek kedvesek vagy tudományos vagy történelmi tekintetekből becsesek és hogy az őstermészet egy-egy jellegzetesebb alkotását az utókor számára emlékül megőrizzük. Amint védelembe vesszük az építészet egy-egy remekművét, egy-egy régi műemléket, nem tagadhatjuk meg a védelmet a természet értékes és pótolhatatlan alkotásaival szemben sem. Az a vandalizmus, amely a művelődés haladásával a természeti alkotások kíméletlen pusztításában világszerte megnyilvánult, már évtizedekkel ezelőtt arra késztette az államokat, hogy a szép és értékes természeti alkotásoknak védelmére keljenek. lîszakamerika a természeti különlegességeknek, az ős növény és állatvilágnak a megmentésére több hatalmas kiterjedésű ősjellegű erdőt jelölt ki »nemzeti park« gyanánt, amelyekben az állat- és növényvilág őseredeti tenyészetében és állapotában, minden emberi beavatkozás kizáiásávaJ, teljesen a természeti erőkre van bízva ; sőt hatalmas területet hasított ki abból a célból is, hogy azon Amerika őslakói eredeti életmódjukban zavartalanul megmaradhassanak. Különösen említést érdemel ezek közül a parkok közül az óriási kiterjedésű és természeti szépségekben, különösen melegforrásokban, gejzírekben és fortyogókban rendkívül gazdag Yellowstone Kationéi Park, melyben az egykori hatalmas bölényállománynak még megmaradt példányai szabadon tenyésznek ; továbbá a szintén tekintélyes kiterjedésű Sequoia Nationel Park, amelyet egy mammutfenyő-állomány fenntartása céljából jelöltek ki. Az amerikai példát az európai államok is követték s részben természetvédelmi területek kihasításával, részben társadalmi és törvényhozási utón igyekeztek az őstermészet még megmaradt emlékeinek a megmentésére és a természetvédelem gondozására. Svédország 5000 hektárt hasított ki természetvédelmi célra, Németország a lüneburgi pusztaságon mintegy 200 km 2-t, a salzburgi Alpokban 150 km 2-t, a pinzgaui völgyek környékén pedig szintén tekintélyes területet jelölt ki természetvédelmi területként. Danzig városa egy tőzeges ingoványt helyezett védelem alá. Anhalt állam a hódtelepeket, Svájc és Ausztria a havasi flórát, Galícia a zergét vette oltalmába, Franciaország pedig a tájképileg csodás fontenebleaui erdőrészt vonta el minden emberi használattól. Oroszország is erősen felkarolta a természetvédelmet és sok, egyenként több ezer kataszteri hold kiterjedésű természetvédelmi területet hasított ki ; ezek közül különösen a •— ma már Lengyelországhoz tartozó — bialavieci őserdő érdemel említést, amelyben az őserdei növényzeten kívül a már kipusztulóban lévő európai bölény szabad tenyészetét biztosítják. A madárvédelmet az államok különösképen felkarolták, egyfelől védelmi területek kihasításával, másfelől azzal, hogy a ritkább madarak elpusztítását eltiltották. Franciaország több száz madárvédelmi területet hasított ki, Poroszország egy'szigetet jelölt ki, hogy ott a vízimadarak tenyészetét biztosítsa ; Ujzéland több nagy területet hasított ki őshonos madarai tenyészetének biztosítására, Angolországban, Írországban, Hollandiában kiterjedt védelmi területek létesültek.^ - ,
