Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
206. szám. 57 lehetővé teszik a takarékosság, az egyenlő elbánás és az állásnélküli fiatalság elhelyezkedésének könnyítése szempontjából is indokolható olyan jogszabály alkotását, amely a nyugdíj élvezetében korlátozza azokat a nyugdíjasokat és özvegyeket, akiknek a nyugdíjukon felül az említett jellegű forrásokból eredő keresetük van. Azt a határt, amelyen túl a nyugellátás korlátozás alá esik a §. (1) bekezdése a nyugdíjasoknál annak a fizetésnek, lakáspénznek és családi pótléknak együttes havi összegében állapítja meg, amely a nyugdíjast abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana, fizetés, lakáspénz és családi pótlék fejében havonként megilletné. A nyugdíjat és az azzal járó lakáspénzt és családi pótlékot tehát csak akkor kell csökkenteni, ha ezeknek és a §. (ß) bekezdésében említett alkalmazásból bármilyen címen kapott járandóságuknak együttes havi összege az előbb említett ténylegességi illetményeknek együttes havi összegét meghaladja. A (2) bekezdés az eredeti szövegezés szerint a nyugdíjasoknál havi 300 P-ben állapította meg azt az értékhatárt, amelyen alul a korlátozó rendelkezés nem nyerhet alkalmazást. Ez_ a kisebb összegű nyugdíjban részesülő nyugdíjasok érdekeit védő rendelkezés annyiban is méltányos, hogy a korlátozástól mentes minimum megállapításánál csak a nyugdíjat és keresetet veszi számításba, a lakáspénzt és családi pótlékot azonban figyelmen kívül hagyja. Ezt a rendelkezést a képviselőház továbbmenő méltányosságból akként módosította, hogy a 300 pengős értékhatárt 400 pengőre emelte fel azoknál, akiknek főiskolai képzettségük van. A képviselőház a 3. §. (2) bekezdése után új (3) bekezdés felvételét határozta el, mert méltányosnak tartotta, hogy azok az alkalmazottak, akik 40 évi szolgálat után mentek nyugdíjba, valamint azok is, akik a B-listánál nem saját kérelmükre helyeztettek nyugalomba, a többi alkalmazottakkal szemben bizonyos mértékig kedvezőbb elbánásban részesüljenek. A (4) bekezdés szerint az özvegyeknél az özvegyi nyugdíj és lakáspénz csak abban az esetben és addig esik korlátozás alá, ha és ameddig az özvegynek a (e) bekezdésben említett forrásból eredő keresete több, mint Özvegyi nyugdíjának és lakáspénzének 50%-a. Az (5) bekezdés a korlátozástól mentes minimumot az özvegyeknél havi 200 P-ben állapította meg. Ezt az összeget a képviselőház a főiskolai képzettséggel bíró alkalmazottak özvegyeinél 300 P-re emelte fel. A (ß) bekezdés meghatározza, hogy milyen intézmények jöhetnek figyelembe a kereset szempontjából és részletesen megjelöli az állam és az önkormányzat érdekeltségének mértékét. A (e) bekezdés a) pontja szerint azt a keresetet kell számításba venni, amely az államnál vagy az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél, továbbá az állam vagy az említett intézmények által kezelt vagy fenntartott üzemnél, gazdaságnál, vállalatnál, intézetnél stb. fennálló bármilyen szolgálati viszonyból vagy bármilyen megbízásból származik. A (e) bekezdés b) pontja szerint a részvénytársaságnál, szövetkezetnél, korlátolt felelősségű társaságnál vagy más vállalatnál, intézetnél, intézménynél, közüzemnél, gazdaságnál, közérdekű testületnél, egyesületnél stb. szolgálati viszony alapján vagy bármilyen megbízásból teljesített személyes tevékenységből származó kereset a szóbanlévő rendelkezés szempontjából csak akkor jöhet figyelembe, ha az államnak vagy az önkormányzatnak érdekeltsége az illető részvénytársaságnál vagy a felsorolt többi intézménynél akár az alaptőkében, üzletrésztőkében, akár pedig bármely címen nyújtott támogatásból (szubvenció, segély, szavatosság stb.) kifolyóan az alaptőkének (üzletrésztőkének) 30 %-át eléri vagy Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 8
