Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
58 206. szám. ha a támogatás a kereset évében vagy a megelőző három év valamelyikében évi 100.000 pengőt ér' el. A (s) bekezdésben foglalt rendelkezés azokat korlátozza ellátásuk élvezetében, akiknek az államtól vagy az önkormányzattól kapott hasznot hajtó jogosítványból vagy engedélyből pl. dohányáruda, italmérés, mozgóképszínház, stb. jövedelmük vagy keresetük van. Ez a rendelkezés azonban csak arra a nyugdíjasra vonatkozik, akinek a nyugdíja a havi 300 P-t és arra az özvegyre, akinek özvegyi nyugdíja a havi 200 P-t eléri ; ezeknél a 300, illetőleg a 200 P-n felüli részt az említett forrásokból eredő kereset esetén be kell szüntetni. A lakáspénz tehát e címen nem esik korlátozás alá. A képviselőház a (s) bekezdést kiegészítette azzal, hogy a (s) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni a nyugdíjasnak illetőleg az özvegynek az ily jogosítvány vagy engedély birtokosától vagy gyakorlójától származó keresete esetén. Ezt a rendelkezést nyilván úgy kell érteni, hogy csupán oly keresetre vonatkozik, amelyet a nyugdíjas vagy özvegy a jogosítvány vagy engedély üzlete körében szerez a jogosítvány vagy engedély birtokosától vagy gyakorlójától. A képviselőház új (9) bekezdés felvételét határozta el, amely kimondja, hogy a szakaszban megállapított értékhatárokat minden családi pótlékban, illetőleg nevelési járulékban részesülő gyermek után 5 %-kal emelni kell. A szakasz {10) bekezdése szerint az ellátásnak kereset esetén való csökkentése vagy teljes beszüntetése csak időleges és mihelyt megszűnt az ok, amely miatt az ellátást korlátozták, vagy beszüntették, az ellátást újból teljes összegében kell kifizetni. A (11) bekezdés szerint a szakaszban foglalt rendelkezések alkalmazásánál követendő eljárást a minisztérium rendeleti úton állapítja meg. . A 4. §. a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzére vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Ellátási rendszerünkben a lakáspénznek igen változatos története van. A nyugalombahelyezett állami alkalmazottak az 1912 : LXV. t.-c. hatálybalépését megelőző időben lakbérnyugdíjban (lakáspénzben) nem részesültek. Az 1912 : LXV. t.-c. 38. §-a lakbérnyugdíjak évi összegét a nyugdíjnak évi összegéhez igazodó fix összegekben állapította meg. Az ellátásban részesülő özvegyek csak az 1919. évi január hó 1-tői kezdődően részesülnek lakbérnyugdíjban. Az 1923. évi május hó 1-től kezdődően az ellátásban részesülő alkalmazottak és özvegyek az említett lakbérnyugdíj helyett lakáspénzben részesülnek, amelyet a nyugalombahelyezett, illetőleg az elhalt alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára viselt állás szerint és a szerint a lakáspénzosztály szerint kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az az állomáshely, ahol az alkalmazott utoljára teljesített tényleges szolgálatot. A lakáspénznek e rendszere mellett a nyugdíjasok lakáspénz fejében a kisebb összegű, vagyis azokot a lakáspénzeket kapják, amely a tényleges szolgálatban álló azokat az alkalmazottakat illeti meg, akiknek legfeljebb két olyan családtagjuk van, akik után családi pótlékban részesülnek. Az 1924. évi augusztusi lakbérnegyedtől kezdve azoknak a nyugdíjasoknak • lakáspénze, akiket tizenöt. évnél rövidebb szolgálati idővel helyeztek nyugalomba, valamint az özvegyeknek lakáspénze az előbb említettek szerint járó lakáspénzeknek 60%-ában állapíttatott meg. A nyugdíjasok és az özvegyek az 1932. évi augusztus hó 1-jétőlkezdődőleg a fentiek szerint részükre járó lakáspénzeknek átmenetileg 8%-kal csökkentett összegét kapják lakáspénz fejében.
