Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-206

206. szám. 53 A c) pontban foglalt rendelkezés szerint az alkalmazottat országgyűlési képviselővé megválasztása esetén szabályszerű elbánás alá kell vonni. Az 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-a szerint az országgyűlési képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazottat, ha nyugdíjra még nem szerzett igényt, végkielégitehi kell, ha pedig már nyugdíjra szerzett igényt, részére a képviselői megbízatás, alatt, a szolgálati ideje alapján őt megillető nyugdíjnak megfelelő járandóságokat kell folyósítani. A c) pontban foglalt rendelkezés a hatályban levő ezektől a szabályoktól annyiban tér el, hogy a képviselővé megválasztása esetén megszünteti az alkalmazottnak szolgálati viszonyát is, mert a jövőbeli létszámviszonyok mellett az országgyűlési képviselői megbízatás megszűntével az alkalmazottakat a tényleges szolgálatban elhelyezni különben is aligha lesz lehetséges. A hatályban levő az a szabály, hogy a képviselői minőségben eltöltött időt a nyugdíjazásnál figyelembe kell venni, kivétel volt az általános szabály alól, amelyet a javaslat elvi okokból elejt. A (2) bekezdés a) pontja lehetővé teszi, hogy a betegség miatt több mint hat hónap óta szolgálatot nem teljesítő alkalmazottat szabályszerű elbánás alá vonni lehessen. A jelenlegi szabályok szerint is megvolt a lehetősége a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelésének ilyen esetben, de csak akkor, ha a betegség miatt szolgálaton kívül töltött idő az egy évet meghaladta. A javaslat indokolása szerint a (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés lényegét tekintve nem egyéb, mint továbbfejlesztése az 1912 : LXV. t.-c. 32. §-ának első bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, amely kimondotta, hogy az alkalmazottnak testi vagy szellemi fogyatkozása által előidézett szolgálatképtelenségét az elsőfokú fegyelmi hatóság is megállapíthatja, mert ez a rendelkezés lehetővé tette, hogy a szolgálat ellátására képtelen alkalmazott szabályszerű elbánás alá vonása elrendelhető legyen a nélkül is, hogy orvosilag megállapítható testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedne. E rendelkezés szerint azonban csak a szolgálatképtelenné vált alkalmazottnak nyugalombahelyezését lehetett elrendelni, de nem lehetett eljárni azokkal a nem teljesen szolgálatképtelenné — sőt a szó sajátképpen való értelmében esetleg nem is szolgálatra virtualiter képtelenné — vált alkalmazottakkal szemben, akik a hivatalukkal járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom, vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatukat a megkívánt mértékben nem látják el. Meggyőző a kormányindokolásnak az a felfogása, hogy az ilyen alkalmazottnak a szolgálatban tartása a szolgálat zavartalan ellátása szempontjából nem kívánatos, persze mindig abból indulva ki, hogy az eljárás csupán oly tisztviselő ellen fog foganatba vétetni, aki ezen —- az állam oldaláról nézve gyakorlatilag a szolgálatképtelenséggel egyenlő hatású — hiányokban szenved. Ez azonban bízvást elvárható. Ennélfogva helyes, hogy a b) pontban foglalt rendelkezés az alkalmazottnak szabályszerű elbánás alá vonására nemcsak a teljes és valóságos szolgálatképtelenség esetén, hanem — az érvényben levő külföldi jogszabályoknak megfelelően — abban az esetben is lehetőséget nyújt, ha az alkalmazott feladatát az említett kellékek hiánya miatt a megkívánt mértékben nem látja el. A javaslat — eltérően az 1912 : LXV. t.-c. 32. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéstől — a szolgálatra való alkalmatlanság megállapítása tekintetében a fegyelmi hatóságnak hatáskört nem biztosít és a §. (.)—(s) bekezdéseiben az ilyen alkalmazott szabályszerű elbánás alá vonásának elrendelhetésére nézve kivételes szabályt állapít meg. ;A (3) bekezdés kimondja, hogy az (1) bekezdésben, valamint a (2) bekezdés a) pontjában említett esetekben a szabályszerű elbánás alá vonást a hatályban