Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-206
54 206. szám. levő jogszabályok szerint arra illetékes hatóság rendeli el. E bekezdésnek az a további rendelkezése, hogy ezekben az esetekben a szabályszerű elbánás alá vonást elrendelő határozat ellen közigazgatási vagy más bírósági eljárásnak nincs helye. összhangban áll az 1912 : LXV. t.-c. 120. §~a utolsó bekezdésének g) pontjával, amely szerint abban a kérdésben, hogy beállottak-e már a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelésének feltételei, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak nincs helye. A következő (4), (5), (e) és (7) bekezdések a (2) bekezdés b) pontjában felsorolt okokból elrendelhető szabályszerű elbánás alá vonással kapcsolatos kivételes eljárás szabályait állapítják meg. Felvételüket az alkalmazottak érdekeinek biztosítása teszi szükségessé. A (4) bekezdés szerint a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelését eljárás előzi meg, amelynek lefolytatását vagy az illetékes miniszter, vagy a miniszter által meghatározott annak a hatóságnak, hivatalnak, intézetnek, stb. főnöke rendeli el, amelyhez az alkalmazott tartozik. Az (5) bekezdés a meg nem felelő alkalmazott szabályszerű elbánás alá vonását megelőző eljárás szabályait állapítja meg. Az eljárás lefolytatása és annak eredményéhez képest javaslattétel céljából a miniszter három évenként a minisztériumban és az alája rendelt és általa kijelölt hatóságoknál, hivataloknál, intézeteknél stb. három tagból álló állandó bizottságot alakít. Ez a bizottság a miniszter vagy az illetékes főnök rendeletére folyamatba tett eljárás során az érdekelt alkalmazott meghallgatása után megállapítja, hogy fennforognak-e vagy nem a szabályszerű elbánás alá vonás, elrendelésének a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott előfeltételei és ezt a megállapítást a bizottsági tárgyalás befejezése után az alkalmazottal és az illetékes főnökkel haladéktalanul írásban közli. A hármas bizottság megállapítása ellen úgy az alkalmazott, mint az illetékes főnök 15 napon belük írásban észrevétellel élhet. A hármas bizottság megállapítását és az esetleg benyújtott írásbeli észrevételeket a miniszterhez kell felterjeszteni. Az észrevételek felülvizsgálása és javaslattétel céljából a miniszter, a minisztériumban háromévenként öt tagból álló állandó bizottságot alakít. Ez a bizottság azonban szintén csak konzultatív hatáskörrel bír. A határozás joga minden esetben a minisztert illeti és ez ellen jogorvoslatnak, ideértve a közigazgatási vagy más bírósági eljárást is, nincsen helye. Az alkalmazottak jogos érdekeinek hatékonyabb megvédése céljából a képviselőház a 2. §. (5) bekezdésének utolsó két mondata elé kiegészítésképen az alábbi szöveg felvételét határozta el : «A bizottság elnöke a miniszter által megbízott államtitkár vagy miniszteri osztályfőnők ; tagjai a minisztériumnak három, legalább az V. fizetési osztályba tartozó tisztviselője és egy közigazgatási bíró, akit a miniszter megkeresésére e bíróság elnöke jelöl ki. A bizottság elnöke és tagjai esküt tesznek arra, hogy javaslatukat pártatlanul teszik meg». Természetszerűleg felmerül az a kérdés, hogy ez a szabályozás teljesen megnyugtató-e az alkalmazottak jogos érdekeinek megvédése szempontjából, ami igen fontos közérdek, sőt — a szó tágabb értelmében — alkotmányi érdek is. Ha állam pénzügyi érdekek nem szólnának parancsolóan amellett, hogy országunk túlméretezett tisztviselői apparátusa megfelelően csökkentessék és a következő nemzedék kilátásait ne engedjük reménytelenségbe fúlni, akkor bizonyára megnyugtatóbb volna megvárni a természetes lét szám apadást és mellőzni minden rendkívüli elbocsátást, mely adott esetben joggal vagy jogtalanul az igazságtalanság érzését válthatja ki. Az említett szempontok azonban, fájdalom, igenis parancsolóak. Fennmarad tehát az
