Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-205

42 205. szám. nak lehet tekinteni. Ezek a körülmények lehetővé teszik a takarékosság, az egyenlő elbánás és az állás nélküli fiatalság elhelyezkedésének könnyítése szempontjából is indokolható olyan jogszabály alkotását, amely a nyugdíj élvezetében korlátozná azokat a nyugdíjasokat és özvegyeket, akiknek a nyugdíjukon felül az említett forrásokból eredő keresetük van. Azt a határt, amelyen túl a nyugellátás korlátozás alá esik, a § (1) bekezdése a nyugdíjasoknál annak a fizetésnek, lakáspénznek és családi pótléknak együttes havi összegében állapítja meg, amely a nyugdíjast abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állana, fizetés, lakáspénz és családi pótlék fejében havonkint megilletné. A nyugdíjat és az azzal járó lakáspénzt és családi pótlékot tehát csak akkor kell csökkenteni, ha ezeknek és a § (5) bekezdésében említett alkalmazásból bármilyen címen kapott járandóságoknak együttes havi összege az előbb említett ténylegességi illetményeknek együttes havi összegét meghaladja. A (2) bekezdés a nyugdíjasoknál havi 300 P-ben állapítja meg azt az értékhatárt, amelyen alul a korlátozó rendelkezés nem nyerhet alkalmazást. Ez a kisebb összegű nyugdíjban részesülő nyugdíjasok érdekeit védő rendelkezés annyiban is méltányos, hogy a korlátozástól mentes minimum megállapításánál csak a nyugdíjat és keresetet veszi számításba, a lakáspénzt és családi pótlékot azonban figyelmen kívül hagyja. A (s) bekezdés szerint az özvegyeknél az özvegyi nyugdíj és lakáspénz csak abban az esetben esik korlátozás alá, ha az özvegynek az (0) bekezdésben említett forrásból eredő keresetének havi összege több mint az özvegyi nyugdíjnak és lakáspénznek 50 %-a. A (.) bekezdés a korlátozástól mentes minimumot az özvegyeknél havi 200 P-ben állapítja meg. Az (5) bekezdés a fentebb előadottaknak megfelelően meghatározza, hogy milyen intézmények jöhetnek a §-ban foglalt rendelkezések szempontjából figyelembe és közelebbről és részletesen megjelöli gz állam vagy az önkormányzat érdekeltségének irányadó mértékét. A (6) bekezdés kételyek kizárása céljából kimondja, hogy az országgyűlés tagjait e minőségükben megillető járandóságok a jelen §-ban foglalt rendelkezések szempontjából figyelembe nem jöhetnek. A (7) bekezdésben foglalt rendelkezés azokat korlátozza ellátásuk élvezetében, akiknek az államtól vagy önkormányzattól kapott hasznothajtó jogosítványból vagy engedélyből jövedelmük vagy keresetük van. E rendelkezés felvételét a fentebb előadottak tették szükségessé. A (s) bekezdés bővebb indokolást nem igényel. A (9) bekezdés szerint a §-ban foglaltak alkalmazásánál követendő eljárási szabályokat a minisztérium rendeleti úton állapítja meg. A 4. §-hoz. Ez a § a nyugdíjasok és az özvegyek lakáspénzére vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. A nyugalombahelyezett állami alkalmazottak az 1912 : LXV. t.-c. hatálybalépését megelőző« időben lakbérnyugdíjban (lakáspénzben) nem részesültek. Az 1912 : LXV. t.-c. 38. §-a a lakbérnyugdíjak évi összegét a nyugdíjnak évi összegéhez igazodó fix összegekben állapította meg. Az ellátásban részesülő özvegyek csak az 1919. évi január hó 1.-től kezdődően részesülnek lakbérnyugdíjban. Az 1923. évi május hó 1.-től kezdődően az ellátásban részesülő alkalmazottak és özvegyek az említett lakbérnyugdíj helyett lakáspénzben részesülnek, amelyet a nyugalombahelyezett, illetőleg az elhalt alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára viselt állás szerint és a szerint a lakáspénz osztály szerint kell megálla-