Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-205
205. szám. 43 pítani, amely lakáspénz osztályba tartozik az az állomáshely, ahol az alkalmazott utoljára teljesített tényleges szolgálatot. A lakáspénznek e rendszere mellett a nyugdíjasok lakáspénz fejében a kisebb összegű, vagyis azokat a lakáspénzeket kapják, amely a tényleges szolgálatban álló azokat az alkalmazottakat illeti meg, akiknek legfeljebb két olyan családtagjuk van, akik után családi pótlékban részesülnek. Az 1924. évi augusztusi lakbérnegyedtől kezdve azoknak a nyugdíjasoknak lakáspénze, akiket tizenöt évnél rövidebb szolgálati idővel helyeztek nyugalomba, valamint az özvegyeknek lakáspénze az előbb említettek szerint járó lakáspénzeknek 60%-ában állapíttatott meg. A nyugdíjasok és az özvegyek az 1932. évi augusztus hó 1.-től kezdődőleg a fentiek szerint részükre járó lakáspénzeknek átmenetileg 8%-kai csökkentett összegét kapják lakáspénz fejében. A lakbérnyugdíjnak, illetőleg utóbb a lakáspénznek a fentiek szerinti rendszeresítése folytán állott elő az a helyzet, hogy amíg az 1913. évet megelőzően ' az állami költségvetést ilyen címen kiadás nem terhelte, az 1924/25. évben az állami közigazgatásnál már évi 9,093.548 P az állami üzemeknél már évi 4,343.662 P összesen évi 13,437.210 P irányoztatott elő a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzére. Ez a teher egyrészt , a nyugdíjasok és özvegyek létszámának emelkedése, másrészt a lakásügyi korlátozások fokozatos megszüntetésével kapcsolatban szükségessé vált lakáspénzemelés folytán állandóan emelkedett úgy, hogy az 1931/32. évben a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénze fejében az állami költségvetést a közigazgatásnál már évi 31,452.909 P az üzemeknél már évi 18,318.884 P összesen évi .T7. 49777L793 P kiadás terhelte, s dacára a jelenleg érvényben levő 8%-os lakáspénzcsökkentésnek, a költségvetést az 1933/34. évi előirányzat szerint a folyó költségvetési évben közigazgatásnál és üzemeknél összesen 50,458.690 P fogja terhelni. A lakáspénzt eher további emelkedésének meggátlása, illetőleg a jelenlegi teher csökkentése céljából az érvényben álló szabályok módosítására van szükség. A §-ban foglalt szabályozás azt jelenti, hogy a nyugdíjas —• eltérően a hatályban lévő szabálytól —- nem kapja meg minden esetben a lakóhelye szerinti lakáspénznek 100 %-át, hanem annak a szolgálati idejéhez mérten csak bizonyos hányadát. Az az elv, hogy a nyugdíjas — úgy mint a nyugdíjnál a fizetésnek — a lakáspénznél is a tényleges szolgálatban őt megillető lakáspénznek a szolgálati idejéhez igazodó hányadát kapja, közvetett úton érvényesült a lakbérnyugdíjnak az 1912 : LXV. t.-c. 38. §-ában foglalt szabályozásánál is, amely szerint a lakbérnyugdíj a nyugdíjnak összegéhez igazodott. Ennek az elvnek teljes mértékben való megvalósítása azonban méltánytalan lenne, mert a rövidebb szolgálati idővel nyugalombahelyezett alkalmazott ilyen szabályozás mellett olyan kis összegű lakáspénzt kapna, amelyből a legszerényebb igényeknek megfelelő lakást sem tudna bérelni. Ezért látszik helyénvalónak a lakáspénznek a szolgálati időhöz igazodó hányadokban való megállapításánál ezeket a hányadokat nem minden szolgálati évre, hanem bizonyos szolgálati időtartamokra megállapítani és pedig lehetőleg olyan százalékokkal, amelyek az egy-egy időtartamba eső évekkel nyugalombahelyezettek nyugdíjának megállapításánál alkalmazott százalékokhoz átlagosan közel esnek. A nyugdíjat ugyanis a hatályban lévő szabályok szerint 15, 6.
