Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-202
202. szám. 19 202. szám. A Felsőház pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának együttes jelentése „a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről" szóló 196. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! A pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottság tárgyalás alá vette «a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezéséről» szóló törvényjavaslatot. Az évek óta tartó és egyre fokozódó mezőgazdasági válság, a termény- és állatárak folytatólagos hanyatlása már az előző, majd a jelenlegi kormányt arra inditotta, hogy a gazdaadósok javára bizonyos különleges védelmi intézkedéseket léptessen életbe. Ebben a tárgyban elsőízben a 3.800/1932. M. E. sz., majd pedig a 6.300/1932. M. E. sz. rendeletek intézkedtek ; az utóbbi rendelet hatálya a f. é. október hó 31. napján lejárt. A mezőgazdasági krízis elmélyülése arra indította a minisztériumot, hogy ezen a téren az eddigi rendelkezéseken túlhaladó mértékben jogszabályokkal rendkívüli védelemben részesítse a gazdaadósokat és ezenkívül anyagi támogatással is iparkodik terheiken könnyíteni. Minthogy pedig ezek az intézkedések súlyosan érintik hitelszervezetünket, mely anyagilag is igénybe vétetik és ezen keresztül a tőkeképződést, a minisztérium nem látta elkerülhetőnek, hogy a hitelintézeteknek az újabb gazdavédelmi intézkedésekkel szükségképpen okozott károsodását legalább részben a köz anyagi eszközeiből meg ne térítse. A fentiekben röviden jelzett célt szolgálja a minisztériumnak a gazdatartozások fizetésének újabb szabályozása tárgyában folyó évi október hó 24. napján kihirdetett 14.000/1933. M. E. sz. rendelete. Ez a rendelet elsősorban a mezőgazdasági termelés lényegesen csökkent jövedelmezőségével számol akkor, amikor a gazdaadósokkal szemben az 1932. évi április hó 1. napja előtt keletkezett magánjogi követelések tekintetében a bírói úton érvényesíthető kamatnak legmagasabb mértékét általában évi 5 1 / 2 %ban állapítja meg. 3.
