Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-202
20 202. szám. Ehelyütt említjük meg, hogy «gazdaadós»-nak a minisztériumi rendeletben kapott felhatalmazás alapján kiadott 2500/1933. P. M. sz. rendelet értelmében azt az adóst kell tekinteni, akinek jövedelme nagyobbrészben mezőgazdaságból ered ; a mezőgazdaságból származó jövedelmet a saját kezelésben lévő mezőgazdasági ingatlanok után törvényes vélelem (praesumptio iuris et de iure) alapján a kataszteri tiszta jövedelem négyszeresével kell egyenlőnek tekinteni, míg az egyéb forrásból származó jövedelmeket az 1933. évre szóló ház-, kereseti- vagy jövedelemés vagyonadó kivetési lajstromok alapján kell számításba venni. A bírói úton érvényesíthető kamat felső határának évi 5 1 J 2 %-TSÍ történt leszállítása minden gazdaadósnak az 1932. évi április hó 1. napja előtt keletkezett rövid lejáratú tartozására terjed ki, tehát nemcsak a hitelintézetekkel szemben fennálló tartozásokra, és pedig tekintet nélkül az eladósodás mértékére. A 14.000/1933. M. E. sz. rendelet (az alábbiakban röviden : «R»-nek nevezve) azonban azoknak a gazdaadósoknak javára, akiknek az 1933. évi október hó 24. napja előtt érkezett beadvány alapján a telekkönyvbe bejegyzett és tényleg fennálló jelzálogos terhe a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörös szorzatát meghaladja, még a következő messzemenő védelmet biztosítja : Az ilyen adós kérheti birtokának «védett birtokká» nyilvánítását. A 15.500/1933. M. E. sz. rendelet utóbb a védelem lehetőségét kiterjesztette azokra a birtokokra is, amelyeknek bejegyzett terhe nem haladja meg ugyan a kat. jövedelem tizenötszörösét, de kat. holdanként 250 pengőt meghalad. A védett birtokká nyilvánításnak legfőbb joghatásai a következők : 1. Az ilyen adós az 1934. évi január hó 1. napjától kezdve rövid lejáratú tartozásaira csupán évi 4% kamatot és azokra a rövid lejáratú jelzálogos tartozásaira, amelyek a kataszteri jövedelem harmincszorosának határán belül esnek, csupán évi 1% tőketörlesztést köteles teljesíteni. 2. Addig, amíg a gazdaadós az előírt szolgáltatásokat teljesíti, a védett ingatlanra zárgondnokot bevezetni, árverést kitűzni, az ingatlan felszerelését és a gazdaadós lakásának szokásos berendezését végrehajtás alá vonni nem lehet, amivel a rendelet hatályosságának idejére, tehát az 1935. évi október hó 31. napjáig a védett gazdaadósok javára nyugalmi helyzetet teremt és 3. a védett birtokra újabb terheket bejegyezni nem lehet ; az utóbbi rendelkezésnek egyrészt az a célja, hogy a védett és az alábbiak szerint köztámogatásban részesülő gazdák további eladósodását meggátolja, másrészt azonban ez a rendelkezés a védelem kérvényezésével szemben bizonyos fékező hatással is van, mert hiszen a védett gazda hitelképességét elveszti. A végrehajtási korlátozások alól a R. 14. §-a •— igen szűk körben •— a követeléseknek bizonyos csoportjait kiveszi, aminők a tartásdíjak, a bérleti viszonyból eredő követelések, a folyó kárbiztosítási díjak és az 1932. évi március hó 31. napja után keletkezett magánjogi követelések, az utóbbiak mégis azzal a korlátozással, hogy pénzkölcsön vagy áru vételára csak annyiban van kivéve, amennyiben a követelés az említett fordulónap és a R. életbelépése közti időben keletkezett. AR. 6. §-a még ennél is messzebbmenő védelmet nyújt azoknak a gazdaadósoknak, akiknek bekebelezett terhei a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres szorzatát meghaladják ; ezek ugyanis az előírt kamatot és tőketörlesztést csak olyan mértékben tartoznak teljesíteni, mintha bekebelezett terheik pontosan a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresét tennék és ezenfelül összes hitelezőik javára csak a kataszteri jövedelem minden koronája után évenként tíz fillért, mint inkább csak szimbolikus jellegű fizetést, tartoznak teljesíteni. A R. 25. §-a immár kimondja, hogy a pénzügyminiszter az ú. n. «kamat-
