Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-216

190 216. szám. Egyelőre azonban a legfontosabb szempont, amely a magyar tengerhajózás támogatásánál latba esik, hogy e tengerhajózás számos itthon elhelyezkedést nem találó embernek munkaalkalmat és kereseti lehetőséget, az értelmiséghez tartozó ifjaknak pedig megfelelő pályára kiképzést nyújthat. Ez ugyan önmagában is méltánylást érdemlő szempont, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a magyar tengerészek keresetének jelentékeny része — külföldi valutában — az országba visszafolyik. Ezenfelül azonban a magyar ifjaknak a tengerészpályára segítésétől azt várhatjuk, hogy úgy mint maguk a külföldön működő magyar hajósvállalat ok is, a magyar kivitelnek úttörői lesznek. Végül pedig nem kicsinyelhető annak a propagandának erkölcsi értéke, amelyet a magyar lobogónak a tengereken és az idegen országok kikötőiben megjelenése jelent. A magyar lobogó, amelyet a magyar hajók az öt világrészben becsülettel körülhordoznak, jogfentartásunkat, élniakarásunkat, vagyis azt a törekvésünket hirdeti,. hogy Magyarország Trianon béklyói ellenére is követeli magának azt a helyet, amelyet a világon a háború előtt elfoglalt. Minthogy a fent előadottakból azt állapíthattuk meg, hogy az 1929 :

1. t.-c. alapjában helyes és megfelelő volt, csak eredményeiben nem mutatkozott elég hatályosnak, kézenfekvő, hogy a magyar tengerhajózás felvirágoztatása érdekében továbbra is e törvény által kijelölt utakon kell haladnunk. A most előterjesztett törvényjavaslat tehát lényegében az 1929 :

1. t.-c. kedvezményeinek az időközben szerzett tapasztalatok figyelembevételével kibővítését célozza. Ehhezképest e törvényjavaslat nem csupán a szabadhajózást üző, hanem általában a tengerhajózási vállalatok támogatásáról szól. Figyelembe kívántuk ugyanis venni, hogy amennyiben a kísérletek kedvező eredményre vezetnek és bizonyos közvetlen hajójáratok terve gazdaságosan megvalósítható, e rendszeresnek minősülő járatok is a törvény hatálya alá legyenek vonhatók. A törvényjavaslat az 1929:1. t.-c.-kel szemben a kedvezményezhető vállalatok körét is bővíti, amennyiben e körbe az egyéni cégeken és a részvénytársaságokon felül a többi társascégeket is bevonja. A javaslat továbbá a kedvezmények körét is lényegesen kiterjeszti, vagyis jelentékeny számban tartalmaz olyan adó- és illetékmentességeket, illetőleg olyan újfajta kedvezményeket, amelyek az 1929 :

1. t.-c.-ben nem szerepeltek. A kedvezmények lényeges kibővítését jelenti az is, hogy a törvényjavaslat a kedvezményben részesíthető hajók korát 20 évről 30 évre és egyúttal a kedvezmények időtartamát 15 évről 30 évre emeli fel, sőt lehetővé teszi, hogy a kedvezmények érvénye még a 30 éves korhatáron túl is egy-egy évre több ízben meghosszabbíttassék, ha a hajó a legmagasabb minőségi osztályzatát megtartotta. Végül a most előterjesztett törvényjavaslat azokra az adó- és illetékmentességekre, amelyek az 1929 :

1. t.-c.-ben is foglaltattak, a diszkrecionális engedélyezés helyett igényt állapít meg és csupán azokat a kedvezményeket teszi engedélyezéstől függővé, amelyek a jelenleg érvényben álló törvény alapján engedélyezhető mentességeken túlmennek. A törvényjavaslat ilyen módon akarja a hajózási vállalatokat serkenteni, hogy hajóikon a rendesnél több magyar honost alkalmazzanak, a magyar külkereskedelmi forgalomba intenzívebben bekapcsolódjanak, vagy egyéb magyar szempontból fontos tekintetben a rendesnél nagyobb teljesítményt nyújtsanak.