Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-216

216. szám. 191 II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. A 1. §-hoz. E szakasz azokat az adó- és illetékmentességeket állapítja meg, amelyekben a tengerhajózási vállalatokat meghatározott feltételek fennforgása esetében mindenesetre részesíteni kell. E mentességek az 1929 :

1. t.-c-ben megállapítottakkal érdemben azonosak. Amíg azonban a vállalatok az utóbb említett törvény alapján a mentességek élvezetébe csak esetenkénti engedélyezés révén juthattak, a most előterjesztett törvényjavaslat értelmében e mentességekre a vállalatoknak meghatározott feltételek fenforgása esetében törvényes igényük lesz. A 2. §-hoz. E szakasz a mentességre jogosultakat és a mentességre való jogosultságot megállapító feltételeket sorolja fel. A mentességre jogosultak köre az 1929 : I. t.-c. megállapításával szemben lényegesen tágul, amennyiben már az 1. §. első bekezdése értelmében a nyilt tengeren halászatot üző vállalatok is a mentességre jogosultak közé sorolnak, a most tárgyalt 2. §. értelmében pedig a részvénytársaságokon felül a kereskedelmi társaságok többi fajtái (közkereseti társaságok, betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok és szövetkezetek) is a mentességekben részesülhetnek. A társas vállalkozásnak utóbb felsorolt fajtáit ugyan a kedvezményekből kifejezetten az 1929 :

1. t.-c. sem zárta ki — azonban minthogy a kedvezmények megadása egyik feltételéül a hajóknak a hajólajstromba történt bejegyzését jelölte meg, a tengeri hajók lajstromozásáról szóló 371/1922. M. E. sz. kormányrendelet pedig a tár sas vállalat ok közül csupán a részvénytársaságot ismerte, a kereskedelmi társaságok többi fajtája így a kedvezmények engedélyezésénél eleve nem jöhetett szóba. Ami a mentességre jogosultságot megállapító feltételeket illeti, újítás e szakasz 1. pontjának az a rendelkezése, hogy a mentességet igénylő vállalatnak igazolnia kell, hogy valamely magyarországi cégjegyzékbe be van jegyezve. Hasonlóképpen újítás e szakaszban, hogy a mentességben részesülő vállalatnak különböző kötelezettségei biztosítására és esetleges bírságok fedezetére biztosítékot kell nyújtania. A biztosíték adását az indokolja, hogy a magyar hatóság, a külföldön működő vállalattal szemben, felügyeleti hatásköréből folyó rendelkezéseinek egyébként csak nehezen és csak hosszadalmas eljárással tud érvényt szerezni. A tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló, az 1879 : XV, törvénycikket módosító és kiegészítő 1921 : L. t.-c. alapján kiadott 371/1922. M. E. számú kormányrendelet 12. §-a értelmében : «A hajóparancsnoknak, úgyszintén a fedélzeti és gépszolgálatban alkalmazott tiszteknek legalább felerészben magyar állampolgároknak kell lenniök. A legénység alkalmazásánál a magyar állampolgárok idegenekkel szemben előnyben részesítendők». E rendelkezést a 3590/1928. M. E. számú kormányrendelet odamódosította, hogy : «a fedélzeti és a gépszolgálatban alkalmazott tisztek legalább négyötödrészének kell magyar állampolgárnak lennie». Minthogy a tengerhajózási vállalatok kedvezményekben részesítését mindenekfelett a magyar honos személyzet alkalmazása indokolja, a törvényjavaslat kimondja, hogy a kedvezmények fejében, a hajó belajstromozásához megkívánt minimumon felül, az eddigi négyötödrészben magyar honos tisztek helyett 100 %rig