Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-212
164 212. szám. 17. Budapest székesfőváros fertőtlenítő intézetének, 18. Székesfővárosi VI. kerületi Népszállónak, 19. Budapest székesfőváros anyagvizsgáló intézetének, — - kátrányozó és bitumenező teleppel és a vegyészeti intézettel egyesítve •— mint önálló üzemeknek, vállalatoknak vagy intézményeknek a fennmaradását engedélyeztem. A temetkezési üzem, az ásványüzem és az állategészségügyi telepen levő szappanműhely ügyében pedig jelentésemet akkor terjesztem elő, amikor az ezekre az üzemekre vonatkozólag folyamatba tett vizsgálatok a közel jövőben befejeztetnek. D) A vidéki törvényhatósági és községi üzemek és egyéb közintézmények, valamint azok keretében dolgozó műhelyek. Jelentésem általános részében már felhívtam a t. Képviselőház szíves figyelmét arra, hogy a vidéki törvényhatóságoktól, illetve a vármegyei törvényhatóságok alá rendelt megyei városoktól és községektől beérkezett anyag megvizsgálása milyen rendkívül nagy feladatot rótt a döntésre hivatott főhatóságokra, valamint különösképpen az Országos Ipartanácsnak véleményadás végett megkeresett állandó bizottságára. Az állandó bizottság dr. Laky Dezső műegyetemi ny. r. tanár előadásában törvényhatóságonkint egyenként tárgyalta az összes üzemeket és egyéb közületi intézményeket, melyekre az 1931 : XXI. t.-c. 34. §-a alapján elrendelt felülvizsgálat kiterjesztetett. Túl nagy terhet rónék azonban a t. Képviselőházra akkor, ha törvényhatóságok szerint való sorrendben tennék jelentést azokról az intézkedésekről, melyekkel a m. kir. kereskedelemügyi és pénzügyminiszterekkel egyetértőleg egyes törvényhatósági megyei, városi és községi üzemek vagy vállalatok megszüntetését, vagy működésüknek megfelelő keretek közé való szorítását elrendeltem. Tett intézkedésem könnyebb és világosabb áttekintése érdekében helyesebbnek véltem azt a megoldást, hogy a közületek üzemeinek, illetve vállalatainak jellegzetes csoportjai sorrendjében számoljak be azokról az intézkedésekről, melyeket a törvény rendelkezéseinek végrehajtásaképpen megtettem. Döntésem előkészítésénél azokat az irányelveket követtem, melyeket a fentebb már említett 66.823/1932. IV. B. M. számú körrendelet foglalt magában. Megszüntettem a közüzemeket olyan esetekben, ha azok egész feladatkörét a magánvállalkozás minden kívánalmat kielégítő módon el tudja látni. A hatósági üzemekben és vállalatokban szervezett műhelyek munkásságát is a legszűkebb keretek közé szorítottam. Ami általában a vidéki közületek üzemeit és vállalatait illeti, ezek sokkal szerényebb keretek között mozognak, mint a székesfővárosiak, ú. n. műhelymunkáról is ritkábban van szó ezeknél, másrészt ezeknek az üzemeknek és vállalatoknak a közületi háztartással való kapcsolata is sokkal elevenebb, mint a székesfővárosban. Míg a székesfővárosi üzemek közül elég jelentékeny rész az, mely a tulajdonképpeni községi háztartással szemben, mint önálló vagyonkezelésű üzem különállóan működik, a vidéki törvényhatósági és községi üzemek legtöbbje a törvényhatóság vagy község háztartásával szorosabban összefűződik. Noha az a körülmény, hogy valamelyik közületi vállalkozás nyereséges-e vagy veszteséges, egymagában nem dönti el azt a tényt, hogy a kérdéses vállalkozásra szükség van-e vagy sem (elegendő talán csupán a községi vízművek, vagy csatornaművek példájára utalnom) a közvállalatoknak a közületi háztartással való ez a szoros kapcsolata a vidéki törvényhatósági és községi üzemek felülvizsgálatánál is azt a fontos kötelezettséget rótta rám, hogy szakadatlanul szem előtt tartsam a
