Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-144

100 144. szám. dans le délai de deux mois à partir du jour où la demande en sera trans­mise au Représentant diplomatique de l'Etat requérant. Article 9. L'individu dont l'extra­dition sera requise devra être arrêté provisoirement avant que la demande d'extradition ait .été présentée, si l'ar­restation provisoire en est demandée et à moins que l'extradition ne paraisse a priori inadmissible. La demande d'arrestation provisoire doit contenir une déclaration de l'existence d'un jugement de condamnation ou d'un mandat d'arrêt ou de tout autre acte équivalent au mandat qui devra in­diquer la nature et la portée du fait imputé. Cette demande sera présentée par la voie diplomatique ou en cas d'extrême urgence adressée directe­ment même par télégraphe aux auto­rités de l'autre Partie compétentes pour l'arrestation, par le consul com­pétent ratione loci de la Partie re­quérante. L'individu arrêté provisoirement sera remis en liberté si la demande d'extra­dition n'a pas été présentée dans un délai de deux mois après l'arrestation, le jour de l'arrestation non compris. Article 10. Si l'individu réclamé est poursuivi ou s'il est condamné par les autorités de la Partie requise, pour un autre fait que celui pour lequel l'extradition est demandée, l'extradi­tion, sans préjudice de la décision à prendre immédiatement à l'égard de la demande, pourra être différée jus­qu'à ce que la procédure pénale soit terminée et que la peine prononcée soit exécutée ou remise. De même, en cas de procédure en cours devant les autorités dé la Partie requise pour un autre motif que celui d'une infraction aux lois pénales et intraînant la comparution forcée ou la détention de l'individu réclamé, l'extra­dition pourra être différée jusqu'à ce que la procédure soit terminée ou que la détention ait pris fin. viselője részére történt átadása napjá­tól számított két hónapi határidőn be­lül a megkeresett Kormánnyal nem közölték. . 9. cikk. Azt az egyént, akinek kiada­tását kérni fogják, a kiadatási meg­keresés előterjesztése előtt ideiglene­sen le kell tartóztatni, ha előzetes le­tartóztatását kívánták, feltéve, hogy kiadatása már eleve nem mutatkozik megengedhetetlennek. Az előzetes le­tartóztatásra vonatkozó megkeresés­nek tartalmaznia kell azt a nyi­latkozatot, hogy büntetést megálla­pító ítélet vagy elfogatóparancs, vagy azzal egyenlő erejű bármely más olyan határozat létezik, amely megjelöli a bűncselekmény természetét és súlyos­ságát. Ez a megkeresés diplomáciai úton terjesztendő elő, vagy igen sürgős esetben a megkereső Fél területileg illetékes konzula útján közvetlenül, sőt táviratilag is intézhető a másik Félnek a letartóztatásra illetékes ható­ságaihoz. Az előzetesen letartóztatott egyén szabadul, ha a kiadatási megkeresést a letartóztatás után két hónapi határ­időn belül — a letartóztatás napját nem számítva — nem terjesztették elő- • 10. cikk. Ha azt a személyt, akinek kiadatását kérték, a megkeresett Fél hatóságai más cselekmény mialt üldö­zik vagy ítélték el, mint amelyért ki­adatását kérik, a kiadatás — á meg­keresésre vonatkozó határozat késlel­tetése nélkül — elhalasztható addig* amíg a bűnvádi eljárást befejezik és a kiszabott büntetést végrehajtják vagy elengedik. Hasonlóképpen abban az esetben, ha a megkeresett Fél hatóságai előtt más, mint a büntetőtörvényekbe üt­köző cselekmény miatt folyamatban levő eljárás miatt a kikért egyén fogva van, vagy ha az eljárás maga után vonja az ő kény szer meg jelenését, a kiadatás elhalasztható addig, amíg az eljárást befejezik vagy a fogvatartás véget ér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom