Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-144

96 144. szám. faiteurs et l'assistance judiciaire en matière pénale, ont nommé pour leurs Plénipotentiaires respectifs : Son Altesse Sérénissime le Régent du Royaume de Hongrie : Son Excellence Monsieur Tahy de Tahvár et Tarkeő, Docteur en droit, Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipotentiaire de Hongrie à Ankara ; Son Excellence le Président de la République Turque : Son Excellence Menemenli Numan Bey, Ministre Plénipotentiaire de I

ère Classe et Sous-Secrétaire d'Etat au Ministère des Affaires Etrangères, lesquels, après s'être communiqué leurs pleins pouvoirs, trouvés en bonne et due forme, sont convenus des dispositions suivantes : Chapitre I. Extradition. Article 1. Les Hautes Parties Contractantes s'engagent à se livrer réciproquement, sur demande, en vertu des dispositions de la présente Convention et, à l'exception de leurs nationaux, les individus, poursuivis ou condamnés par les autorités judiciaires de l'une d'Elles et qui se trouvent sur le territoire de l'Autre. L'extradition n'aura lieu qu'en cas de poursuite ou de condamnation pour une infraction commise hors du territoire de l'Etat, auquel l'extradition est demandée. Article 2. En cas de demande concernant une personne poursuivie, l'extradition ne sera accordée que si l'acte incriminé peut être puni, d'après

. la législation des deux pays, d'une peine d'au moins un an d'emprisonnement ou d'une peine plus grave. Lorsque l'extradition sera demandée en vue de l'exécution d'un jugement, ayant la force de chose jugée, elle ne sera accordée que si le malfaiteur a été condamné définitivement à jogsegélynek rendezése céljából, Meghatalmazottaikká kinevezték : ö Föméltósága a Magyar Királyság Kormányzója : tahvári és tarkeői dr. Tahy úr Ö Nagyméltóságát, Magyarország rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét Ankarában. Ö Nagyméltósága a Török Köztársaság Elnöke ; Menemenli Numan Bey ö Nagy méltóságát, I. osztályú meghatalmazott minisztert és alállamtitkárt a külügyminisztériumban, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után •a következő rendelkezésekben állapodtak meg : I. Fejezet. Kiadatás. • L cikk, A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a jelen Egyezmény rendelkezései szerint megkeresésre kölcsönösen kiadják egymásnak — állampolgáraik kivételével — azokat az egyéneket, akiket Egyiküknek bírói hatóságai üldöznek vagy elítéltek és akik a Másiknak területén tartózkodnak. A kiadatásnak csak az olyan bűncselekmény miatti üldözés vagy elítélés esetében lesz helye, amelyet a kiadatás végett megkeresett Állam területén kívül követtek el. 2. cikk. Bűnvádi úton üldözött személyre vonatkozó megkeresés esetében a kiadatást csak akkor kell engedélyezni, ha a bűncselekmény mindkét ország törvényei szerint legalább egy évi szabadságvesztéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethető. Ha a kiadatást jogerős ítélet végrehajtása céljából kérik, az csak akkor engedélyezhető, ha a bűntettest végérvényesen hat hónapnál nem kisebb szabadságvesztésre ítélték olyan cse-