Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-76
76. szám. 17 gondoskodni, hogy a díjfizetés elmulasztása miatt érvényüket Vesztett szabadalmak újból feléledhessenek. Az utóbb említett megoldás hazai jogrendszerünkkel nem áll összhangban és számos magánjogi bonyodalomnak bírói úton való tisztázását tenné szükségessé, ami egymagában elég arra, hogy az első helyen említett megoldást válasszuk. Érvényvesztés csak a 2—20. évi díj nem fizetése esetén következik be, újból szabályozni tehát csak ezeknek a díjaknak a fizetési idejét kell. A javaslat 10. §-a a határidők hónaponkénti számításának egységessé tétele mellett az évi díjaknak a lejáratot követő 1. hónap alatt történő befizetésére vonatkozólag az eddigitől eltérő szabályozást nem tartalmaz, a 25 %-os pótdíjjal való fizetés lehetőségét azonban a 2. hónapon kívül a 3. hónapban történő fizetésre is kiterjeszti. A 4—6. hónapokban történő fizetéseknél a pótdíj ugyan 100 %-ra emelkedik, ez azonban túlmagasnak azért nem tekinthető, mert ennek fejében a szabadalom tulajdonosa igazolási vagy egyéb felélesztési kérelmet tartalmazó beadvány és az ezzel kapcsolatos eljárás költsége nélkül éri el biztosan azt, amit más szabályozás mellett a fentemlített külön eljárások kapcsán esetleg elérhetne. Figyelemmel arra, hogy a szabadalmi díjfizetések elmulasztása helyrehozhatatlan és súlyos következményekkel jár, célszerűnek mutatkozik gondoskodni arról, hogy az erre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek jelenleg az 1895 : XXXVII. t.-c.-ben, az 1920 : XXXV. t.-c-ben és a 128.023/1928. K. M. sz. rendeletben elszórtan lelhetők fel, a mostani újabb szabályozás alkalmából egyetlen jogszabály, a jelen törvény 10. §-a egyesítve tartalmazza. Ennek következtében természetesen azokat a jogszabályokat, amelyeknek rendelkezéseit e §. megismétli, hatályon kívül kellett helyezni. E szabályozás kapcsán nem zárkózhattam el az évi díjak olyan újabb megállapításától, amely a gyakorlatba vétel megindítása szempontjából legsúlyosabbnak minősülő 1—2. évek utáni időre a 128,023/1928. K. M. sz. rendelettel meghatározott összegek mérsékelt emelését tartalmazza ugyan, de sohasem több pengő, mint ahány korona az 1895 : XXXVII. t.-c. 45. §-a szerint volt. A 16—20. évi díjak, valamint a pótszabadalmi díj megállapított összegeit a meghallgatott érdekeltségek kivétel nélkül megfelelőnek találták. Az évi díj visszatérítésének kérdését a §. utolsó bekezdése a gyakorlatban felmerült vitás kérdések figyelembevételével kellő határozottsággal igyekszik szabályozni, figyelemmel arra, hogy az 1. évi díj a szabadalom megadásának éppen úgy előfeltétele, mint a bejelentési díj és így ennek a sorsában osztozik. Ugyancsak gyakorlati nehézségek miatt ejtettem el az 1895 : XXXVII. t.-c. 45. §-ának azt a rendelkezését, hogy évi díjat csak a szabadalom fennállásánál érdekelt féltől lehet elfogadni, tekintve, hogy ennek az érdekeltségnek a megállapítása úgyszólván lehetetlen és hogy a szabadalmát megszüntetni kívánó fél ezt lemondással akkor is elérheti, ha az évi díj akarata ellenére be van fizetve. A 11. §-hoz. A hágai főegyezmény 5/6. cikkének első bekezdése szerint az ipari tulajdonjogok fenntartására vonatkozó díjak fizetésére legalább 3 hónapi határidőt, kell engedélyezni. A védjegy erén ilyen fenntartási díj fogalma alá eső megújítási díjról az 1925 : XII. t.-c. 2. §-ának 1. bekezdése intézkedik, azt kell tehát az egyezménynek megfelelően kiegészíteni. Védj egy jogszabályaink pótdíjat eddig nem alkalmaztak, ettől tehát itt is el akarok tekinteni. A 12. §-hoz. A hágai főegyezmény 6/c. cikke a szerződő országok címereinek és egyéb állami jelvényeinek védelmét kötelezővé teszi, tekintet nélkül arra, hogy valamely ország saját címerét mily mértékben védte. Felsőtiázi iromány. 1931—1936. III. kötet. 3
