Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-76
76. szám. 13 désének hatályon kívül helyezését is javasoljam. E szerint a rendelkezés szerint ugyanis belföldi bejelentő külföldi bejelentés, illetve letétel alapján belföldön elsőbbséget igénybe nem vehet. Ennek a rendelkezésnek fenntartása a belföldi feltalálót a külföldinél továbbra is hátrányosabb helyzetbe juttatná, mert a külföldi bejelentő bármilyen uniós elsőbbséget igénybe vehet. Az említett rendelkezés hatályon kívül helyezése tehát indokolt. Szükségesnek tartom azt is, hogy az 1895 : XLI. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdésében foglalt rendkívüli elévülési határidőt tartalmazó rendelkezés hatályon kívül helyezését javasoljam, mert annak fenntartása semmivel sem indokolható. Minthogy a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit a részletes indokolás során a szükséghez képest egyenként indokolom, a fentiekben csak a legjelentősebb újításokra és azok főindokaira mutattam rá. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A washingtoni főegyezmény 5. cikke a belföldi gyakorlás elmulasztása esetére a szabadalom megvonásának alkalmazását két előfeltételtől tette függővé. Nem engedi a megvonást a belföldi bejelentés beadásának napjától számított három év eltelte előtt vagy akkor, ha a szabadalomtulajdonos a gyakorlatbavétel elmulasztását igazolni tudja. A nemzetközi egyezménynek ez a rendelkezése az 1895 : XXXVII. t.-e. 20. §-ának és az 1908 : LII. t.-c. azt kiegészítő és módosító 4. §-ának a megváltoztatását tette szükségessé, amely rendelkezések helyébe az 1913 : XII. t.-c. 1. §-a lépett, szabályozván a belföldi gyakorlás elmulasztásának a következményeit. A hágai főegyezmény 5. cikke a megvonásnak további előfeltételéül megszabja azt, hogy ez csak akkor foghat helyt, ha a gyakorlási kényszerre vonatkozó visszaéléseket kényszerengedélyekkel megelőzni nem sikerülne. Az egyenlő elbánás elve megkívánja, hogy a kényszerengedély — aminek célszerűsége a hágai megegyezésekét becikkelyező 1929 : XVIII. t.-c. indokolása szerint elvitázhatatlan — a belföldiek szabadalmaira is kiterjedő hatállyal törvényileg szabály oztassék. Ez helyesen csak a megvonást jelenleg szabályozó 1913 : XII. t.-c. 1. §-a 2. és 3. bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett a tervezet 1—7. §-aiban foglalt rendelkezések törvénybe iktatásával történhet. A kényszerengedély eddig nálunk alkalmazásban nem volt és így azt bevezetése alkalmával a szükséghez képest szabályozni kell. Ezt a szabályozást a jelen törvényjavaslat 1—7. §-ai tartalmazzák. A kényszerengedély, amelynek tartalmáról a 2. §. szól, módot kíván nyújtani a hazai iparnak olyan szabadalom kiaknázására, amelyre nézve megállapítható, hogy azzal a szabadalom tulajdonosa a hazai ipart nem foglalkoztatja. Ennek a szem előtt tartása mellett határozza meg a javaslat 1. §-a a kényszerengedély adásának feltételeit. A szabadalom megadásának kihirdetését követő első három év a hágai főegyezmény 5. cikkének megfelelően arra szolgál, hogy a szabadalom tulajdonosa szabadalmát Magyarország területén gyakorlatba vehesse és ezáltal azzal a magyar ipart foglalkoztassa, akár valamely belföldi vállalkozónak önként adott engedély útján, akár saját maga ; csak akkor lehet tehát a szabadalomtulaj dohos jogába az ő akarata ellenére beleavatkozni, ha ez a három esztendő, amely az engedélyezési eljáráshoz szükséges idővel együtt az oltalmi időből 4—5 évet von el, a magyar iparnak a szabadalommal való foglalkoztatását nem eredményezte. Nem lenne indokolt ennek a beavatkozási lehetőségnek hosszabb időre való kitolása, mert a gyakorlatbavételre általában ennyi idő elég és mert ahhoz, hogy
