Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-76
12 76. szám. Melléklet a 70, számú irományhoz. Indokolás „a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslathoz, I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió, amelynek Magyarország is tagja, a Hágában megtartott utolsó konferenciáján két olyan megegyezést létesített, amelyeknek részesei vagyunk és amelyeket az 1929 : XVIII. t.-ckel az ország törvényei közé iktattunk. Ennek a törvénynek indokolása rámutatott arra, hogy ezek a nemzetközi megegyezések szükségessé teszik azt, hogy bizonyos kérdéseket törvényhozás útján szabályozzunk. Ilyen szabályozást igényel a kényszerengedély intézménye, amelyet az említett törvény 2. §-ában I, alatt közölt és a továbbiakban főegy ez menynek nevezett hágai egyezmény 5. cikke a szabadalom meg vonhat ásának újabb előfeltételeként meghatároz, Törvényi szabályozást igényelnek továbbá a találmányi szabadalmak díjainak fizetési határidőire vonatkozó enyhítések, amelyeket ugyanezen egyezmény 5/6. cikkének második bekezdése szabályoz, végül a védjegy fokozott védelme azoknak a rendelkezéseknek keretei között, amelyekről az említett egyezmény 5/6., 6/6., 6/c. és 7/6. cikke szól. Ezek közül legfontosabb a kényszerengedély intézménye, amely lehetővé teszi azt, hogy a hazai ipar foglalkozhassak olyan szabadalom kihasználásával, amelynek külföldi tulajdonosa a belföldi szükségletet nem a belföldi ipar foglalkoztatásával elégíti ki. Ennek az új intézménynek létesítése tehát a hazai ipar szempontjából kívánatos is. A kényszerengedély új intézményét az első alkalommal a megfelelő gyakorlat hiányában minden vonatkozásban törvényileg szabályozni nem látszik célszerűnek. Egyelőre az élettel lépést tartani képes bírói gyakorlat van hivatva a törévnnyel kevésbbé szabályozott kérdéseket megfelelően és helyesen szabályozni. Az uniós jogviszonyoknak e törvényhozási szabályozása alkalmával nem mulaszthatom el azt, hogy a hazai ipar fejlesztése érdekében néhány olyan újítás bevezetését is javasoljam, amelyek iparunk fejlődése szempontjából előnyösek és amelyeknek bevezetését az érdekeltségek szorgalmazzák. Ezek közül legfontosabb a szabadalmak oltalmi idejének az eddigi 15 évről 20 évre való felemelése, amivel el lehet érni azt, hogy a hazai ipar az eddiginél hosszabb időn át élvezze a szabadalmakkal nyújtott védelmet. Szükségesnek találom továbbá, hogy az 1908 : LIL t.-c, 3. §-a utolsó bekez-
