Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-80
^^^^^^^^^^— • SO. szani. 115 Ugyancsak a képviselőházi házszabályokkal (60. §.). (4) bek.) van összhangban a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint az összeférhetetlenségi bejelentést az országgyűlés több tagjára nem lehet összefoglalni. Ilyen összefoglalás az eljárásban nem kívánatos nehézségeket okozna. Az összeférhetetlenségi bejelentés visszavonásának tilalma abból a többször érintett körülményből következik, hogy a bejelentés megtétele közjogi természetű jogosítvány, gyakorlásának tehát olyan közérdek az alapja, amely kizárja azt, hogy a bejelentő a megtett bejelentés felett a visszavonás irányában rendelkezhessék. A 34. §-hoz. A §. indokolását jelentékeny részben már a törvényjavaslat eljárási részére vonatkozó általános indokolás tartalmazza. Ennek megfelelően az (1) és (2) bekezdés e helyütt nem szorul megvilágításra és a (3) bekezdést is csak részben szükséges itt indokolni. A kijelölés jogát a (3) bekezdés az országgyűlés két Házának elnökére bízza. A képviselőház házszabályai 87. §-ának (1) bekezdése az összeférhetetlenségi jury névjegyzékének összeállítása felől hasonlóan rendelkezik. Ilyen módon a leginkább lehet elérni, hogy az országgyűlési összeférhetetlenségi bíróság tagjainak kijelölésénél ne az országgyűlésen fennálló pártviszonyok, illetőleg egyéb erőviszonyok és ezekkel kapcsolatos hatások érvényesüljenek, hanem az egyéni hivatottság. A felsőház tagjainál ezt a célt közelebbről szolgálja a (4) bekezdésnek az a rendelkezése, amely szerint a kijelölésnél elsősorban azokat kell figyelembe venni, akiknek bírói, ügyvédi vagy jogtanári képesítésük van. Ugyanez az elv érvényesül ma is a felsőház igazoló bíróságának (1926 : XXII. t.-c. 37. §-a) és a legfőbb fegyelmi bíróságnak (1926 : XXII. t.-c. 49. §-a) szervezetében is. Ilyen rendelkezést a törvényjavaslat a képviselőház tagjaira nézve nem tesz, mert az országgyűlési képviselő megbízatásának alapja az egyenlő jogcímen nyert tagságban kifejezésre jutó népképviseleti jelleg, amellyel nehezen volna összeegyeztethető a képesítés vizsgálatán alapuló különbségtétel az egyes képviselők közt. A felsőház összetételében — a jelen törvényjavaslat indokolása során már több helyen kifejtetteknek megfelelő — köztudomás szerint az érdekképviseleti jelleg és a társadalmi rétegeződés, illetőleg tagozódás alapvető jelentőségű. Ennek következtében a felsőház működése szempontjából intézményesen elérni kívánt cél a különleges szakértelemnek biztosítása, lehetőleg minden tárgyalt kérdésben. Mindezeknél fogva a felsőház hivatásának megfelel, ha a különleges jogi szakértelem követelményét a törvényjavaslatnak ehelyütt tárgyalt rendelkezése előtérbe helyezi. Ugyanez a szempont jut kifejezésre a kir. Kúria, illetőleg m. kir. közigazgatási bíróság elnöke, másodelnöke, bírái, a kir. ítélőtáblák elnöke és alelnöke, továbbá a kir. koronaügyész felett ítélkező fegyelmi bíróság tekintetében az országgyűlés felsőházáról szóló 1926 : XXII. t.-c' 49. §-ának már idézett első bekezdésében, továbbá a. felsőház igazoló bíróságában. Az országgyűlési összeférhetetlenségi bíróság működése szempontjából a felsőházi tagok közül kijelölt bírósági tagoknak a különös jogismeret alapján kiválasztása, — ha ehhez az országgyűlési képviselők közül kijelölt bírósági tagok helyes kiválasztása járul — a már említett előnyökön felül azért is a kívánatos eredménnyel biztat, mert ezen a réven a felsőházi tagoknak a jogi szakértelmet elsősorban szolgáló tevékenysége szerencsés kiegészítésre fog találni az országgyűlési képviselő tagoknak azzal a közreműködésével, amelyben a jogi szakértelem mellett az összeférhetetlenség elbírálásánál jelentős egyéb szempontokon is súly lehet. A miniszterek, államtitkárok és a Házak elnöksége tagjainak mellőzésére vonatkozó rendelkezés megfelel a képviselőház házszabályai 87. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak ; a rendelkezés a bíróság függetlenségének biztosítéka a 15*
