Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-488

488. szám. 79 Egyébként ez a szakasz az igazolványosok alkalmazásának ellenőrzését szabályozza. Ez a törvény intencióiból folyó rendelkezés és mint az ellenőrzés egyetlen módja, külön indokolásra nem szorul. A 12. §-hoz. Ez a szakasz az igazolványos szolgálati idejének a nyugellátás szempontjából való beszámítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ennek a beszámítási rendelkezésnek a legnagyobb kedvezménye az, hogy a katonai és polgári szolgálat közötti 30 napon túli megszakítást — az 1912. évi LXV. t.-c. rendelkezésétől eltérően — nem kell figyelembe venni. Ez azáltalános eljárástól elütő, különösen kivételesnek látszó elbánás az igazolványosokkal szemben okvetlenül szükséges és méltányos. A polgári alkalmazott könnyebben számolhat a 30 napi megszakítás következményeivel, de az igazolványos sokszor hibáján és akaratán kívül kénytelen a katonai, illetőleg a fegyveres szolgálatból kiválni és ilyenkor esetleg a legjobb akarattal sem tud 30 nap alatt polgári alkalmazásba jutni. Ezzel a rendelkezéssel szemben azonban ki kellett mondani, hogy az igazolványosnál a megelőző szolgálati idő az újabb szolgálatban eltöltött időhöz csak akkor számítható hozzá, ha az előző szolgálatból történt kilépés — melynek alapján az igazolványos ellátásra már törvényes igényt szerzett — és az újabb szolgálatba való belépés között Öt esztendő még nem telt el. Ezzel a korlátozással azt kívánjuk elérni, hogy az igazolványosok a részükre fenntartott állásokra olyan életkorban pályázzanak, amikor még teljes testi és szellemi erejük birtokában vannak és így az újabb szolgálatukat még huzamosabb időn át képesek ellátni s így kizárjuk annak lehetőségét, hogy a magasabb életkorban kinevezett egyének aránylag rövid szolgálat után szolgálatképtelenné válván, a nyugdíjasok létszámának s így nyugdíj tehernek fokozottabb emelkedésére adjanak okot. Ez az ötévi korlátozás nem új rendelkezés, mert hasonló rendelkezést tartalmaz az 1912 : LXV. t.-c.-nek 13. és 17. §-a is. Annak kimondására, hogy az igazolványos az újabb alkalmazásában csak öt év után szerezhet igényt ellátásra, a pénzügyi szempontok figyelembevételével, a nyugdíj teher emelkedésének meggátlása céljából van szükség. A toborzott legénység ellátásáról szóló 1919 : XV. t.-c. szerint ugyanis, aki nem szolgálatképtelenség okából válik ki a honvédség kötelékéből, legfeljebb végkielégítést kaphat. A javasolt korlátozás hiányában az ilyen egyén már a kinevezés időpontjában végkielégítés helyett állandó ellátásra (nyugdíjra) szerezhetne igényt, ez pedig a nyugdíjtehernek feltétlen emelkedésére vezetne. Indokolt tehát, hogy az ilyen egyén az új állásában csak ötévi szolgálat után szerezhessen állandó ellátásra vagy végkielégítésre igényt, feltétlenül méltányos azonban, hogy ilyen esetekben a korábbi állások után folyósított, de visszafizetett végkielégítés részükre újból kiadassék. Egyes nyugdíjintézetek az előző szolgálati idők beszámításáért utánfizetést, illetőleg a járulékoknak utólagos befizetését követelik. Ezzel szemben ki kellett mondani, hogy az igazolványosoknál ilyen utánfizetéseknek nem lehet helye. Az összeg csekélységére való tekintettel ugyanis ezek az összegek az egyes nyugdíjintézeteknél lényeges előnyt nem jelentenek, viszont az ilyen utánfizetések az állami adminisztrációnak újabb megterhelését jelentenék. A 13. §-hoz. Ez a szakasz azokat az alapelveket határozza meg, amelyek szerint az 5. §. második bekezdésének a) és b) pontjai alatt felsorolt hatóságoknál, hivataloknál, intézeteknél, vállalatoknál és üzemeknél az irodai vagy kezelési szakhoz tartozó tisztviselői állásra kinevezett (megválasztott alkalmazott) iga-