Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-488
80 488. szám. zolványjs milyen illetményekre bír igénnyel s a fizetés megállapításánál a honvédségnél, . vámőrségnél, folyamőrségnél és a csendőrségnél eltöltött tényleges szolgálati időnek mennyi részét kell az újabb minőségben eltöltött szolgálati időnek tekinteni. Az 1873 : II. t.-c-nek nagy hiánya volt, hogy ebben a kérdésben nem rendelkezett, ami a gyakorlatban több vitára is alkalmat adott. A szolgálatbeszámítás gondolatmenetének logikus és méltányos folytatása az a rendelkezés, hogy a katonai szolgálat egy bizonyos időn túli része a polgári alkalmazás után járó illetmények megállapításánál éppen olyan elbírálás, alá essék, mint ha ezt az igazolványos már polgári alkalmazásában teljesítette volna. Ez a rendelkezés az államkincstárt — tekintettel az igazolványosok korlátolt számára — nem fogja különösen terhelni, viszont az exisztenciális érdekek szempontjából feltétlen szükséges. A 14. §-hoz. Ez a szakasz az 5. §. második bekezdésének c), d), e), f) és g) pontjaiban felsorolt tanintézeteknél, egyéb intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél vagy érdekképviseleteknél alkalmazott igaz orványosokra vonatkozóan a 12. és 13. §-okban meghatározott rendelkezéseket nem a jelen törvényben, hanem az ennek alapján, a m. kir. minisztérium által kiadandó rendelettel kívánja szabályozni. A szakasznak ez a rendelkezése azért szükséges, hogy az említett és az alkalmazásra, valamint a fizetés és nyugdíjra vonatkozóan külön jogszabályokkal rendelkező tanintézeteknél, egyéb intézeteknél, vállalatoknál, üzemeknél vagy érdekképviseleteknél alkalmazott igazolványosok érdekei is — e jogszabályok keretén belül — a külön-külön tárgyalásokat igénylő megállapodások útján, biztosíttassanak és meg védessenek. A 15. §-hoz. Ez a szakasz az igényjogosultságból való kizárás és az igazolványtól való megfosztás eseteire vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Rendelkezései olyan kizáró okokat sorolnak fel, amelyek a büntető jog és az erkölcsi megítélés mértéke szerint általánosan elfogadott okok ahhoz, hogy valakit bármilyen kivételes kedvezményre méltatlanná tegyenek s így külön indokolásra nem szorulnak. Üj rendelkezés az, hogy a fegyelmi úton elbocsátottak igazolványa is érvényét veszti. Ennek az a célja, hogy az igazolványosok testülete erkölcsi szempontból minden kritikát kiállj on. A rendelkezés lényegében nem új, csak az 1873 : II. t.-c. idevonatkozó rendelkezésénél részletesebb s így a törvény végrehajtását világosabbá teszi. A szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés indoka a következő : Az 1855. évi katonai büntető jogszabályok a korrekcionalizáció intézményét nem ismerik s így nem nyújtanak lehetőséget a bírónak arra, hogy nyomatékos enyhítő körülmények esetében az in thesi bűntettet képező cselekményt vétséggé fokozza le. Ha tehát a bűntett miatti elítéltetés feltétlen kizáró okot képezne, előállhatna az az eset, hogy két egyén közül — noha mindketten teljesen azonos körülmények között elkövetett ugyanazon bűncselekményben váltak bűnösökké — az egyik csupán azért, mert a cselekményét a régi katonai büntető jogszabályok alapján bírálják el, el fog esni az igazolvánnyal való ellátás kedvezményétől, míg a másik, mert cselekményét a BTK. alapján vétséggé korrekcionalizálta, el fogja nyerni az igazolványt. Az egyenlő elbánás elve tehát azt követeli, hogy az előbb említett különböző törvények alkalmazása folytán szükségszerűen bekövetkezhető igazságtalanságok a lehetőséghez képest elháríttassanak. A 16. §-hoz. Ez a szakasz az igényjogosultság megszűnésének eseteit sorolja fel. Felsorolása részint megegyezik az 1873:11. t.-c. 17. §-ának felsorolásával,
