Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-488
78 488.. szám. hogy vájjon az általános feltételeket reájuk nézve nem lehetne-e enyhíteni, kizárólag úgy értendő,'hogy az állás betöltésére jogosult hatósággal egyetértőleg állapíttassanak meg olyan enyhítések, amelyekből a szolgálatnak kára nincs, Viszont a rendelkezés figyelembe veszi azt, hogy egyes állások oly különleges feltételekhez lehetnek kötve (ápolónők, gyors- és gépírónők stb.), amelyek az igazolványosok alkalmazásának lehetőségét kizárják. Előfordulhat ugyanis, hogy valamely állás betöltéséhez olyan képességek szükségesek, amelyeket az igazolványos kinevezése után, szolgálat közben rövid idő alatt elsajátíthat, anélkül, hogy az a szolgálat hátrányára válnék, vagy esetleg olyan képességekről lehet szó, amelyekről feltételezhető, hogy az igazolványos hosszabb katonai illetőleg fegyveres szolgálata alatt azokat megszerezte. Természetes, hogy midőn álláscsoportok elnyerésének alapfeltételei megállapíttatnak, nem lehet arról szó, hogy valamely speciális alkalmazás minden különleges feltételét megállapítsuk. Például : az altiszti állás mint kategória, számtalan szolgálati ágban szerepel s köztük van olyan, amely egészen különleges és csak az illető szolgálati ágban elsajátítható képességeket, esetleg különös rátermettséget igényel. Az ilyen képességek csak a pályázati hirdetményben részletezhet ők. A 9. §-hoz. Ez a szakasz a betöltésre kerülő fenntartott állások közhírré tételének módját szabályozza. A pályázati hirdetésre való kötelezés, mint az ebben a törvényben foglalt rendelkezések mellőzhetetlen technikai következménye, külön indokolásra nem szorul. A törvényben biztosított az a jog, hogy a későn közölt pályázat határideje az igazolványosok részére esetleg meghosszabbítható, a gyakorlatban már eddig is megvolt és szintén mellőzhetetlen biztosíték arra, hogy az igazolványosok a pályázatról kellő időben értesülve, arról saját hibájukon kívül le ne maradjanak. Ennek a korrektívumnak az alkalmazása különben a pályázati hirdetmény idejében való közlésével kikerülhető. A 10. §-hoz. Ez a szakasz az igazolványos igényének érvényesítési módját határozza meg. Bár technikai rendelkezéseket tartalmaz, mégis nemcsak a végrehajtási utasításba, hanem magába a törvénybe volna felveendő, mert részleteiben az alapvető jogosítványnak folyománya s részben kivételezést tartalmaz. Ki kellett mondani az igazolványos érdekében, hogy az alkalmazása iránti kérelmével az állás betöltésére hivatott hatósághoz, vagy a próbaszolgálat esetén, az annak engedélyezésére jogosult hatósághoz tartozik fordulni, mert előfordulhat, hogy az ilyen kérelmek benyújtására esetenként különböző útnak a betartása van előírva, melynek mellőzése a kérelem elutasításának is oka lehet. A testi és szellemi kívánalmak igazolási kötelezettségét úgy az alkalmazó fórumok és a közszolgálat érdekében, mint az igazolványos tájékoztatása érdekében kellett a törvényszövegbe felvenni, valamint azt is, hogy ezeket az igazolásokat — a legrövidebb idő alatt és a legegyszerűbb módon — a parancsnokság hitelesítheti, hogy ezáltal az igazolvány osnak módja legyen kérvényét egyszerre több állásra is benyújtani. Ez az utóbbi rendelkezés alapjában nem kivételezés, mert erre minden kérvényezőnek joga van, s a kedvezmény benne csak annyi, hogy az igazolvány osnak nem kell utána járnia és hitelesítési díjakat fizetnie. A 11. §-hoz. Ez a §. abban az esetben, ha a kinevező vagy alkalmazó hatóság az állást a pályázó igényjogosultak mellőzésével kívánná betölteni, ehhez az igényjogosultak érdekének megóvása céljából az érdekelt miniszter hozzájárulását, sőt a szükséghez képest a minisztertanácsi döntést is megköveteli.
