Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-488

488. szám, 77 lenül el nem nyerhető altiszti állást nem igazolványos egyénnel csak akkor lehet betölteni, ha ugyanabban a szolgálati ágban egy alacsonyabb közvetlenül elnyerhető állás üresedik, azért szükséges, mert előfordulhat, hogy ily állásokat áthelyezéssel, illetőleg előléptetéssel töltenek be, anélkül, hogy az így megüresedett alsó kategóriájú állásra pályázatot hirdetnének s ezáltal az igazolványosok érdeke csorbát szenved. Abban az esetben pedig, ha előléptetésre alkalmas egyén nincs az alsóbb kategóriákban és ezért a magasabb kategóriájú altiszti állást külső pályázóval kell betölteni, indokolt, hogy a pályázaton igazolványos ok is részt vehessenek, mert akadhat az igazolványosok között, aki rendelkezik a megkívánt képességgel, vagy hosszabb katonai szolgálata alatt olyan beosztásban volt alkalmazva, ahol megszerezhette azokat a képességeket, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy a különben közvetlenül el nem nyerhető altiszti állásra éppoly joggal pályázhassék, mint a nem igazolványos külső pályázó. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes esetekben az állás betöltésére jogosult hatóságok egyes polgári pályázókat azért részesítették vagy akartak előnyben részesíteni, mert már gyakornoki, kezelői vagy napidíjasi alkalmazásban voltak. Ezért tehát ki kellett mondani, hogy_£zek az igazolványosokat meg nem előzhetik, annál inkább sem, mert ezeknek elhelyezésére a fenntartott állások 50 %-a rendelkezésre áll. A szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés az első bekezdésben foglaltakkal függ össze és az állások fenntartott felerészének betöltésénél követendő eljárást szabályozza. A 7. §-hoz. Ez a szakasz az államilag biztosított vagy segélyezett magánvállalatok kötelezettségét tárgyalja. A magánvállalatokat azért kellett a kötelezettségbe belekapcsolni, mert bár üzleti vállalkozásuk és a szabadversenyben való érvényesülésük érdekében személyzetük kiválasztásában nem korlátozhatók, még sem lett volna indokolt felmenteni őket az alól a minimális kötelezettség alól, hogy az ő eminens érdekeiket is védő fegyveres erőnek egy arra alkalmas tagját időnként üzemükben elhelyezzék. Ez a vállalatokra terhet nem ró, mert ennek a törvénynek egyéb szakaszai módot nyújtanak arra, hogy csak olyan igazolványost alkalmazzanak, aki a betöltendő állásra megfelel s így ha egy alkalmazott a szükséges képességeken kívül katonai, illetőleg a fegyveres őrtestületeknél teljesített szolgálatban szerzett fegyelmezettséget és az igazolványban rejlő erkölcsi garanciát is hoz magával, az a vállalatnak feltétlenül csak hasznot jelenthet. Indokolt és szükséges a magánvállalkozás bevonása azért is, hogy ezáltal egyrészt a korlátolt számban meglevő közszolgálati állások t eher ment esítt essenek, másrészt az igazolványosoknak mód nyujtassék a szabad pályákon leendő érvéynesülésre is. A 8. §~hoz. Ez a szakasz a fenntartott állások számának, megszervezésének és elnyerésük feltételeinek kimutatás útján leendő nyilvántartásáról rendelkezik. Erre a nyilvántartásra szükség van azért, hogy az igazolványosok alkalmassága ne legyen bizonytalanságnak kitéve, folytonos vita tárgya és ennek az elbírálása mindenütt egységes alapon történjék. Viszont figyelemmel az egyes különleges alkalmazási ágakra (üzemekre) lehetőséget kellett teremteni arra is, hogy bizonyos állások betöltésénél az életkor tekintetében különleges feltételek legyenek megszabhatok. E szakasznak az a rendelkezése, hogy az állások elnyerésének az igazolványosoktól megkívánható feltételeit annak figyelembe vételével kell megállapítani,