Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-488
76 488. szám. Ez a felsorolás lényegileg megegyezik az 1873 : II. t.-c. 4. §-nak felsorolásával, de minden félreértés kiküszöbölése céljából annál részletesebb, új rendelkezést tartalmaz a szakasz annyiban, hogy a g) pont alatt felsorolt közérdekű intézményeknél, érdekképviseleteknél, testületeknél és más jogi személyeknél — amelyeknek a szervezetét törvény állapítja meg — szintén tartatnak fenn állások az igazolványosok részére. Ez a rendelkezés az igazolványosok elhelyezkedési lehetőségének minél nagyobb terjedelemben való biztosítását célozza. Csak látszólag új rendelkezés továbbá az, hogy ez a felsorolás a törvényhatóságok és megyei városokkal kapcsolatban kimondja, hogy a tekintetbe jövő állások arra való tekintet nélkül biztosíttatnak az igazolványosok részére, vájjon betöltésük kinevezés vagy választás útján történik-e. Ennek a határozott kimondására azért volt szükség,' mert az 1873 : II. t.-c. hátrányosan magyarázott szövegezése folytán az a feKogás, illetőleg gyakorlat uralkodott, hogy a választás útján betöltendő állások nem értendők a tekintetbe jövő állások közé. Ez teljesen önkényes és indokolatlan magyarázat volt, mert a választás tényéből, mint valamely egyénnek egy közszolgálati állásba való behelyezési módjából semmiféle olyan következtetés nem vonható le, mely az igazolványosok jogait kizárná. A 6. §-hoz. Ez a szakasz meghatározza az igazolványosok igényének terjedelmét az állások elnyerése és a próbaszolgálat tekintetében és a fenntartott állások betöltésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A szakasz első bekezdése a régi törvény megfelelő szakaszával szemben enyhítést tartalmaz, mert az összes fenntartott állásoknak csak a felét köti le, míg a régi törvény szerint egyes álláscsoportok egéizen le voltak kötve. Ennél a rendelkezésnél az a belátás érvényesül, hogy a polgári életpályákra való elhelyezkedés és előmenetel, amely a közszolgálati ágazatok státusának pénzügyi okokból történt csökkentése folytán nehézzé vált, a polgári egyének részére is lehetővé tétessék. Az a rendelkezés, hogy igazolványos közvetlenül csak valamely fenntartott tisztviselői állás legalsóbb fokozatát igényelheti, elvileg megegyezik a polgári pályákra vonatkozó gyakorlattal ; azonban meg kell jegyezni azt, hogy a 7000 /M. E. 1925. számú kormányrendeletnek az a rendelkezése, melynek értelmében az egész segédhivatali státus létszáma a díjnoki alkalmazástól kezdődően fokozatos előléptetés útján töltendő be, az igazolványosokra nem vonatkozik. Ezt maga az idézett kormányrendelet is kimondja, természetesen még az 1873 : II. t.-c. alapján igazolványt nyert egyének megemlítésével. Ennél külön indokolásra nincs is szükség, mert önként értendő, hogy az igazolványos, aki 12 évet szolgált és a XI. fizetési osztályba sorolt irodásegédtiszti állásnak megfelelő képesítéssel rendelkezik, méltányos igénnyel bír annak közvetlen elnyerésére is. Ami az alacsonyabb kategóriájú állásokra vonatkozó azt a rendelkezést illeti, hogy az igazolványosok a polgári pályázók által közvetlenül elnyerhető magasabb fokozatot igényelhetik, az az egyenlő elbánásra való törekvés, feltételezve természetesen azt, hogy az igazolványos a magasabb fokozatú altiszti állásra éppen úgy megfelel, mint az a polgári pályázó, akinek arra — bár az alacsonyabb fokozatban nem szolgált — igénye van. A gyakorlati tanfolyamok látogatása és a próbaszolgálat engedélyezése a polgári közszolgálati ágazatokat egyáltalán nem terheli, mert az igazolványos az ehhez szükséges időre, összes illetményeinek folyósítása mellett szabadságoltatik. A szakasznak az a rendelkezése pedig, hogy az igazolványos által közvet-
