Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-488

488. szám. 75 A hatévi szolgálat után igényelhető és a kezelői, továbbá az állami üzemek­nél és közforgalmú vasúti vállalatoknál a segédtiszti, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső állások elnyerésére jogosító igazolványt csak azok kaphatják, akik valamely középiskola IV. osztályát elvégezték, a magasabb kategóriájú tiszt­viselői jellegű közszolgálati állások elnyerése pedig, már 12 évi szolgálathoz van kötve s így a szellemi színvonalat illetőleg az előbb említett segítő eszközök révén itt sincs ok aggodalomra. A 3. §-hoz. Ez à szakasz az igényjogosultságot kiterjeszti azokra, akik saját hibájukon kívül s a katonai szolgálatból kifolyólag szerzett rokkantság miatt kénytelenek a szolgálatból az elvállalt szolgálati idő előtt kiválni. Ennek a rendelkezésnek a méltányosságára felesleges külön rámutatni. Az 1873 : II. t.-c. 2. §-a azonos rendelkezést tartalmaz, az ellenség előtt vagy közbiztonsági szolgálatban történt sérülés folytán katonai szolgálatra alkalmat­lanná vált egyénekre vonatkozólag. Ennek a rendelkezésnek a hangsúlya a «sérülés»-re és a «közbiztonsági szolgálatra» esik. Ez szűkkeblű értelmezést tett lehetővé, mert a «sérülés» és a «közbiztonsági szolgálat» kritériummá tétele által megnehezítette azoknak az eseteknek a méltányos elbírálását, mikor valaki sem nem ellenség előtt, sem nem kifejezetten közbiztonsági szolgálatban, sem pedig sérülés útján és mégis kétségtelenül a katonai szolgálat folyományaként v ált arra alkalmatlanná. Ezek az esetek a régi törvény intenciójának helyes magyar ázásá­val, a gyakorlatban mindig méltányosan bíráltattak el s ennek a gyakorlatnak intézményes biztosítása céljából szükséges volt ennek a szakasznak rendelkezéseit úgy szövegezni, hogy az az igényjogosultságot félreérthetetlenül megállapítsa mindazok részére, akik a mindig közbiztonsági szolgálatnak tekintendő katonai szolgálatban és annak folyományakép akár sérülés, akár anélkül váltak további szolgálatra alkalmatlanná. Ennek az elbírálási módnak biztosítása céljából kellett ezt a szakaszt kifeje­zetten azzal végezni, hogy az eset elbírálásánál a sérülési pótdíj kérdése közömbös. A 4. §-hoz. Ez a szakasz az igényjogosultság elismerésének módját határozza meg s az erről adandó igazolványra nézve rendelkezik. Az igényjogosultak háromféle igazolványt kapnak ; csupán altiszti és ezzel egy tekintet alá eső állásokra jogosító, továbbá kezelői (üzemi segédtiszti) és tiszt­viselői állásra jogosító igazolványt. Tisztviselői állásra jogosító igazolványt csak az kaphat, aki erre egyéniségét és képesítését tekintve alkalmas. Ennek az elbírá­lására vonatkozólag részletes rendelkezéseket a törvényszövegbe felvenni nem célszerű, mert az esetek sokfélesége ezt nem engedi. A végrehajtási utasításban kell arra vonatkozólag rendelkezni, hogy a kezelői (üzemi segédtiszti), illetőleg a tisztviselői igazolvány odaítélésének főfeltétele általában a minŐsítvényből össze­állítandó és szigorúan mérlegelendő erkölcsi összegyéniség, képesítés tekintetében pedig : a négy középiskolai osztályú vagy ezzel egyenlő értékű tanulmányi készült­ség legyen. Méltányos rendelkezése a szakasznak az, hogy az, aki altiszti állásokra jogosító igazolványt kapott, de ennek alapján igényelhető állást még nem nyert el, 12 évi szolgálat után, vagy a 3. §. hatálya alá tartozó esetben, ha a tisztviselői igazolvány­hoz szükséges képesítést közben megszerezte és arra egyébként is megfelel, tiszt­viselői igazolványt is kaphat. Ez a rendelkezés az 1873 : II. t.-c.-ben nem szerepel, de a gyakorlatban eddig is mindig alkalmaztuk. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz felsorolja azokat az álláscsoportokat, amelyek ennek a törvénynek a rendelkezése értelmében az igényjogosultak részére bizto­sittatnak. 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom