Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-488
488. szám. 75 A hatévi szolgálat után igényelhető és a kezelői, továbbá az állami üzemeknél és közforgalmú vasúti vállalatoknál a segédtiszti, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső állások elnyerésére jogosító igazolványt csak azok kaphatják, akik valamely középiskola IV. osztályát elvégezték, a magasabb kategóriájú tisztviselői jellegű közszolgálati állások elnyerése pedig, már 12 évi szolgálathoz van kötve s így a szellemi színvonalat illetőleg az előbb említett segítő eszközök révén itt sincs ok aggodalomra. A 3. §-hoz. Ez à szakasz az igényjogosultságot kiterjeszti azokra, akik saját hibájukon kívül s a katonai szolgálatból kifolyólag szerzett rokkantság miatt kénytelenek a szolgálatból az elvállalt szolgálati idő előtt kiválni. Ennek a rendelkezésnek a méltányosságára felesleges külön rámutatni. Az 1873 : II. t.-c. 2. §-a azonos rendelkezést tartalmaz, az ellenség előtt vagy közbiztonsági szolgálatban történt sérülés folytán katonai szolgálatra alkalmatlanná vált egyénekre vonatkozólag. Ennek a rendelkezésnek a hangsúlya a «sérülés»-re és a «közbiztonsági szolgálatra» esik. Ez szűkkeblű értelmezést tett lehetővé, mert a «sérülés» és a «közbiztonsági szolgálat» kritériummá tétele által megnehezítette azoknak az eseteknek a méltányos elbírálását, mikor valaki sem nem ellenség előtt, sem nem kifejezetten közbiztonsági szolgálatban, sem pedig sérülés útján és mégis kétségtelenül a katonai szolgálat folyományaként v ált arra alkalmatlanná. Ezek az esetek a régi törvény intenciójának helyes magyar ázásával, a gyakorlatban mindig méltányosan bíráltattak el s ennek a gyakorlatnak intézményes biztosítása céljából szükséges volt ennek a szakasznak rendelkezéseit úgy szövegezni, hogy az az igényjogosultságot félreérthetetlenül megállapítsa mindazok részére, akik a mindig közbiztonsági szolgálatnak tekintendő katonai szolgálatban és annak folyományakép akár sérülés, akár anélkül váltak további szolgálatra alkalmatlanná. Ennek az elbírálási módnak biztosítása céljából kellett ezt a szakaszt kifejezetten azzal végezni, hogy az eset elbírálásánál a sérülési pótdíj kérdése közömbös. A 4. §-hoz. Ez a szakasz az igényjogosultság elismerésének módját határozza meg s az erről adandó igazolványra nézve rendelkezik. Az igényjogosultak háromféle igazolványt kapnak ; csupán altiszti és ezzel egy tekintet alá eső állásokra jogosító, továbbá kezelői (üzemi segédtiszti) és tisztviselői állásra jogosító igazolványt. Tisztviselői állásra jogosító igazolványt csak az kaphat, aki erre egyéniségét és képesítését tekintve alkalmas. Ennek az elbírálására vonatkozólag részletes rendelkezéseket a törvényszövegbe felvenni nem célszerű, mert az esetek sokfélesége ezt nem engedi. A végrehajtási utasításban kell arra vonatkozólag rendelkezni, hogy a kezelői (üzemi segédtiszti), illetőleg a tisztviselői igazolvány odaítélésének főfeltétele általában a minŐsítvényből összeállítandó és szigorúan mérlegelendő erkölcsi összegyéniség, képesítés tekintetében pedig : a négy középiskolai osztályú vagy ezzel egyenlő értékű tanulmányi készültség legyen. Méltányos rendelkezése a szakasznak az, hogy az, aki altiszti állásokra jogosító igazolványt kapott, de ennek alapján igényelhető állást még nem nyert el, 12 évi szolgálat után, vagy a 3. §. hatálya alá tartozó esetben, ha a tisztviselői igazolványhoz szükséges képesítést közben megszerezte és arra egyébként is megfelel, tisztviselői igazolványt is kaphat. Ez a rendelkezés az 1873 : II. t.-c.-ben nem szerepel, de a gyakorlatban eddig is mindig alkalmaztuk. Az 5. §-hoz. Ez a szakasz felsorolja azokat az álláscsoportokat, amelyek ennek a törvénynek a rendelkezése értelmében az igényjogosultak részére biztosittatnak. 10*
