Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-529
529. szám. 497 a posta, távirda és távbeszélő bevételeinek 4*6 millió P-s, az állami erdőgazdasági birtokok bevételeinek 0*2 millió P-s és a postatakarékpénztár bevételeinek 2*4 millió P-s emelkedése. A költségvetés alaki beosztása tekintetében annyiban történt figyelmet érdemlő változás, hogy a nyugellátások úgy az állami közigazgatásnál, mint az állami üzemeknél külön fejezeten — de az eddiginek megfelelő részletességgel — vannak előirányozva. Ez az eljárás megfelel a háború előtti gyakorlatnak s ezidőszerint annál is indokoltabb, mert az állami közigazgatás nyugellátásai csaknem teljes mértékben egy hatóságnál, a központi illetményhivatalnál vannak összpontosítva. II. Áttérünk a törvényjavaslat egyes szakaszainak ismertetésére. A költségvetési törvényjavaslat 1. és 2. §-a az állami költségvetésnek a fentiekben ismertetett számadatait tartalmazza a rovatokig menő részletezéssel ; a 3. § pedig a költségvetési mérleget foglalja magában. A 3. § egyben úgy intézkedik, hogy a költségvetési felesleget a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. Ez a rendelkezés megfelel az eddigi gyakorlatnak, mert a feleslegek a múltban is a pénztári készletek gyarapítására fordíttattak, hacsak a törvényhozás kivételesen másként nem rendelkezett. A4. § a szokásos szöveggel a tulajdonképpeni felhatalmazást (appropriációt) tartalmazza. Az 5. §-ban a hitelátruházások tilalmának általános hangsúlyozása mellett a kormány ezúttal is felhatalmazást kér arra, hogy e tilalom alól kivételeket tehessen azokban az esetekben, amelyekben a minisztertanács a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megállapítja, hogy a költségvetés kereteinek betartása érdekében a hitelátruházás elkerülhetetlenül szükséges. A törvényjavaslat indokolása szerint ugyanis, az előző évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a megállapított kiadási összegek célszerű és gazdaságos felhasználása érdekében célszerű és szükséges annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a költségvetésbe felvett egyes kiadási összegek között bizonyos kiegyenlítések eszközöltessenek. Minthogy azonban különösen akkor, amikor a költségvetés egyes kiadási tételei jelentékenyen csökkentettek, amikor tehát még nem állhat kellő tapasztalat rendelkezésre, a költségvetési évet megelőzően nem lehet előre megállapítani, hogy mely rovatok között lesz szükség kiegyenlítésre, nem volna célszerű magában a költségvetési törvényben előre megjelölni a lehetséges hitelátruházásokat. Az indokolás szerint annál inkább kívánatos fenntartani az utóbbi években kifejlődött ezt a rendszert, mert az teljes mértékben biztosítja azt, hogy kizárólag a takarékosság szem előtt tartásával és az államháztartás helyzetének beható mérlegelése mellett történjenek a hitelátruházások. Az engedélyezett hitelátruházásokat és azok indokolását a zárszámadás természetesen továbbra is fel fogja tüntetni. A pénzügyi bizottság e tekintetben utal arra az álláspontjára, amelyet az 1929/30. és az 1930/31. évi költségvetési törvényjavaslatra vonatkozó jelentéseiben behatóan kifejtett. A pénzügyi bizottság álláspontja ebben a kérdésben ma is változatlanul az, hogy alkotmányjogi szempontból, de rendes körülmények között az államháztartás vitelének szempontjából, is helyesebb a hitelátruházási jognak a törvényben taxatíve felsorolt korlátok közé szorítása. Másfelől ugyancsak ma is elismeri a pénzügyi bizottság azt, hogy az 1924/25 óta meghonosodott és a jelen javaslat 5. §-ában is kifejezésre jutó rendszer — elvi aggályossága dacára — Felsőházi iromány. 1927—1932. XIV. kötőt, 03 '
