Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-507

507. szám. 245 viselet szabályozásával a kartelek jogi helyzetét szabatosabbá, a jogi forgalmat pedig biztonságosabbá és gyorsabbá kívánja tenni. A 4. §-hoz. Alig vitatható igazság az, hogy a visszaélések megelőzésére és megakadályozására az egyik leghatásosabb eszköz a nyilvánosság. Ha a megállapodásban vagy határozatban résztvevők előre tudják, hogy a verseny szabályozásával alapított jogviszonyuk a hatóságnak és a közönségnek tudomására fog jutni, akkor természetszerűleg tartózkodnak olyan kikötésektől, amelyek a jóerkölcsbe, a közrendbe, illetőleg a közgazdaság és a közjó érdekébe ütköznek s e miatt az érvénytelenítést, a közrosszalást, sőt esetleg a büntetést is maguk után vonhatják. Ezt tudva, be kell látni, hogy a nyilvánosságot igénybevevő hatósági prevenció nem valamely felesleges zaklatása a gazdasági életnek, hanem szükséges — nem csupán a fenyegetett érdekek védelmére, hanem azért is, hogy a nyilvánosságra utalt személyek a visszaélések megtorlásával járó nagyobb zaklatástól mentesüljenek. A nyilvánosságnak különböző úton-módon csaknem minden ily tárgyú külföldi jogszabály érvényt szerez és az Interparlamentáris Unió 1930. évi londoni konferenciája is a nyilvántartás mellett foglalt állást. A nyilvánosságról ez a törvényjavaslat is több vonatkozásban gondoskodik, többek között ez a célja a 2. §-ban megállapított bemutatási kötelezettségnek is. A nyilvánosság azonban egyetlen államban sem érvényesül korlátlanul és. a nyilvánosság észszerű határait nálunk is meg kell állapítani. Semmiesetre sem terjedhet a nyilvánosság annyira, hogy a gazdasági élet sikerességéhez oly igen fontos gyártási és üzleti titkokon valamely sérelem essék. Jóllehet a kartelszerű megállapodások és határozatok ritkán tartalmaznak ilynemű titkokat, az e§. 1. bekezdése minden eshetőségre gondoskodni kíván az ilyen titkok védelméről. Tekintve, hogy a nyilvánosság és a titoktartás érdekeinek összhangba hozatala a gyakorlati élet sok részletének figyelembevételét kívánja meg, a 4. §. 2. bekezdése a minisztériumot hatalmazza fel arra, hogy a bemutatásra, a bejelentésre és a nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapíthassa. Ez a rendelet fogja szabályozni azt a kérdést, hogy az 1. §. alá eső olyan egyesülések, amelyek jogszabály vagy miniszteri intézkedés alapján létesültek és működnek s amelyek ennélfogva egyik vagy másik szakminisztérium előtt már iratszerűen ismeretesek, a jelen törvény szempontjából mi módon hozassanak a közgazdasági miniszter tudomására és mi módon vétessenek nyilvántartásba. Az 5. §-hoz. A kartelek és más hasonló célú jogviszonyok és alakulatok léte és működése széles társadalmi körök foglalkozási és kereseti viszonyait érinti. Különösen az iparnak némely ága szinte az egész országra kitérjedőleg kartelben működik. Nyilvánvaló azért, hogy ha a kartelek ellen eljárás folyik, ez a karteltagokat és a velük összeköttetésben álló iparűzőket nem csupán személyükben, hanem foglalkozásukban is érinti és az illető gazdasági ágra országos viszonylatban is nagy hatással lehet. Elppen ezért az ilyen ügyekbe való beavatkozás a szokottnál nagyobb körültekintést és szakszerű felderítést igényel. Szükséges ez azért is, hogy a visszaélésekkel károsított körök biztonságot szerezhessenek afíelől, hogy a minisztérium minden esetben a közérdek körültekintő figyelembevételével határoz a beavatkozás kérdésében. Ezért gondoskodik a törvényjavaslat 5. §-a egy országos bizottság szervezéséről, hogy ez a karteleket érintő fontos döntések előtt szakvéleményt szolgáltasson. A külföldi kartelj ogokban többfelé találunk különböző bizottságokat, tanácsokat és hivatalokat (az Északamerikai Unióban a kereskedelmi bizottság, Federal Trade Commission, Norvégiában az ellenőrző tanács és iroda, Kanadában a nyilvántartó hivatal stb.) s ezek részint véleményező, részint végrehajtó, sőt itt-ott bírás-