Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-507

246 507. szám. kodó szervek is. A német gazdasági miniszter az 1923. évi rendelet 20. §-a szerint bizonyos esetekben a kartelbíróságtól kívánhat véleményt, emellett a birodalmi gazdasági tanácshoz is fordul véleményért ; az 1930. évi szükségrendelet az ott szabályozott igen mélyreható intézkedések előtt a gazdasági tanács véleményének kikérését kötelezővé is teszi. Ez a törvényjavaslat csupán véleményező szervként létesíti a kartelbizottságot, mert a kormánytól függetlenül rendelkező kartelhivatal felállítása nem felelne meg sem a magyar alkotmányosságnak, sem pedig a takarékosságnak. Mindamellett, minthogy a kartelbizottság véleményét a 6. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében érdemleges kormányintézkedés előtt rendszerint meg kell hallgatni és a kartelügyek gyakran országos viszonylatban is nagyjelentőségűek, a kartelbizottság még véleményező fórumként is annyira fontos szerv lesz, hogy összeállítása a legnagyobb gondosságot igényli. E bizottság véleménye csak úgy lehet minden irányban megnyugtató, ha tekintélyét és pártatlanságát általánosan elismerik. Ezt a törvényjavaslat elsősorban azzal kívánja biztosítani, hogy a bizottság elnökének és helyettes elnökének kinevezésére az államfőt, a tagok kinevezésére pedig az egész minisztériumot jogosítja fel. A kilenc tag közül hét tag a közgazdasági miniszter előterjesztésére, két tag pedig a népjóléti és munkaügyi miniszter előterjesztésére volna kinevezendő azért, hogy ekkép mind a szakszerűség, mind pedig a fogyasztói és munkásérdekek képviselete kellőkép biztosítva legyen. A bizottság pártatlanságát kívánja biztosítani a 4. bekezdés, amely az érdekelt tagokat kizárja az eljárásból. Az 5. bekezdés a kartelbizottság tagjait hivatalos eljárásukban a közhivatalnokokkal helyezi egy sorba, hogy ezáltal biztosítva legyen egyfelől a pontos kötelességteljesítés, másfelől a titoktartás. E §. többi rendelkezése, amely a bizottság szervezetére és működésére vonatkozik, nem szorul megokolásra. A 6. §-hoz. Ez a §., mely a kormánybeavatkozás eseteit, eszközeit és módját határozza meg, jogrendszerünknek egy erősen érzett hiányosságát kívánja pótolni. Az általános indokolás már rámutatott arra, hogy eddig inkább csak a bíróság előtt és jóformán csak az általános jogelvek alapján lehetett némi Védelmet keresni a kartelek visszaélései ellen, mert a kartelekkel szemben speciális írott törvényeink (1920 : XV. és 1923 : V. t.-c.) alig alkalmazhatók. A kormány intézkedésekkel igyekezett ellensúlyozni egyes kartelek káros működését, de eljárásának nem lehetett kellő eredménye, mert a törvény nem szabályozta a beavatkozás alapját és módját. A szerződés semmissé nyilvánítása, valamint azok az intézkedések, amelyeket a káros kartelek ellen a kormány tehetett (pl. a fuvardíjszabás terén), azzal a veszéllyel járt, hogy ezáltal a vétkesekkel együtt ártatlanok is hátrányt szenvednek. Egyébként is mindezeket inkább csak a visszaélés befejezése után, megtorlásként lehet alkalmazni, •—- a bajoknak idejében való elhárítása helyett. Ezért— bárha a kormány tovább is tartózkodni kíván a magángazdaságba való szükségtelen beavatkozásoktól •— a gazdasági élet rendje és a visszaélésekből eredő károk lehető leggyorsabb elhárítása érdekében szabályozni kell a törvényjavaslatban a kormány beavatkozás körülményeit. E szabályozás szükségességét igazolja a külföldi jogfejlődés is. így különösen Németországban hiányosnak találták a kartelekkel szemben a kormánynak 1923. évben.szabály ózott hatáskörét és a salzburgi jogászgyűlés javaslatai után az 1930. évi német szükségrendelet a kormányintézkedésekre helyezte át az árkartelek visszaélései ellen való védekezés súlypontját. A szabályozás tekintetében véleményadásra felhívott magyarországi gazdasági körök is azt találták, hogy helyesebb, ha a karfcelügyekben a bírói eljárás csak a legsúlyosabb esetekben, végső eszközként alkalmaztatik és ha előzőleg inkább a kormány tesz intézkedéseket. E meg-