Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

174 VA) szám. leges elintézését. Ugyanis a keresetlevél egész tartalmának ismerete nélkül a felfolyamodási bíróság nem határozhat alaposan arról, hogy a pert fel lehet-e jegyezni vagy nem ; a keresetlevélről azonban eddig a telekkönyvi hatóság irattárában másolat nem maradt s így annak első példányát vagy hiteles másolatát utólagosan kellett beszereztetni. Ezt a felesleges munkát és késedelmet akarja e §. rendelkezése elkerülni. A 122. §-hoz. Az 1912 : LIV. t.-c. 20. §-ának alkalmazásánál a bíróságok nem követtek egyöntetű gyakorlatot abban a kérdésben, hogy az elmegyógyintézetből való elbocsátás iránti nemperes eljárásnak a során lehet-e valakit az eljárás költségeiben marasztalni vagy nem. A törvényjavaslat álláspontja szerint nem volna helyes, ha az eljárás költségeinek — főleg a szakértői díjnak — behajtása végett külön perre vagy fizetési meghagyásos eljárásra volna szükség. Ezért a 122. §. kimondja, hogy ebben az eljárásban a költségek felől marasztaló határozatot kell hozni. De útbaigazítást ad e §. a bírónak afelől is, hogy milyen jogszabályok alapján határozza meg az eljárási költségek viselésére köteles személyt: utal egyrészt a polgári perrendtartás szabályaira, másrészt pedig a betegápolási költségekre vonatkozó szabályokra. Az 1912 : LIV. törvénycikknek az elmebetegek befogadására vonatkozó rendelkezései — a 19. §. bevezetőrésze szerint — a közegészségügyi törvény 73. és 74. §-ai helyébe lépnek, tehát a közegészségügyi törvény rendszerébe illeszkednek bele, ennélfogva már a mai jogszabályok helyes értelme szerint is rendszerint annak kell az ilyen eljárás költségeit viselnie, akit az elhelyezéssel járó többi költségek terhelnek. A költségek behajtásának egyszerűsítése végett azonban a §. módot ad arra, hogy az magángyógyintézetbe való felvétel iránti eljárás során közvetlenül az elmegyógyintézet fenntartóját lehessen a költségekben marasztalni, neki ugyanis könnyebb lesz a költséget a nála ápolt betegtől vagy hozzátartozóitól beszedni, mint azoknak (bíró, jegyzőkönyvvezető, szakértő stb.) akiknek javára a költség jár. Azt, hogy az elmegyógyintézeti és közkórházi vezetőnek vagy orvosnak a szóbanlevő eljárás során kifejtett szakértői működéseért mennyiben jár díjazás, ma is rendeletek szabályozzák. Ezt a helyzetet kívánja fenntartani a §. második bekezdése is. A 123. §-hoz. E §-nak célja az, hogy a kiskorú törvényes gyermekek elhelyezésének és tartásának a kérdésében eddig gyakran felmerült hatásköri összeütközéseket és ezekből folyó késedelmeket lehetőleg megszüntesse. Eddig ugyanis a gyámhatósági és a bírósági hatáskör közti elhatárolások hatásköri vitára és súrlódásra adtak okot, különösen azért, mert a hatáskör szempontjából lényeges volt, hogy a szülők együttélnek-e vagy különváltan, megegyeztek-e a gyermek elhelyezése vagy tartása felől és gondoskodnak-e gyermekük tartásáról vagy nem stb. A törvényjavaslat ezektől a feltételektől függetlenül határozza meg ezekben az ügyekben a gyámhatóság hatáskörét s ezzel elkerüli azt, hogy a hatáskör kérdésében mindezeket vizsgálni kelljen és hogy ezekben a tényezőkben való változás az ügynek egyik hatóság hatásköréből a másikéba való átmenetellel járjon. A 124. §-hoz. Az 1925 : VIII. t.-c. 47. §-ában meghatározott perenkívüli eskü vagy fogadalom (affidavit) kivételét a 124. §. egyrészt a bíróságok tehermentesítése végett, másrészt azért utalja bírósági hatáskörből közjegyzői ügykörbe, mert ez nem szorosan bírói természetű munka, hanem inkább a hites ténytan^sítás körébe tartozik.