Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
168 430. szám. (Bp. 327. §. második bek. a) pontja), mert a tényállást az ítélet indokolása sokkal világosabban és mesterkéltség nélkül úgyis magábanfoglalja. Az ítélet indokolását is egyszerűsíti a 101. §. a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozóan. Kifejezetten kijelenti a javaslat, hogy nem kell ismertetni a tanuk vallomásait, a szakértők leleteit és véleményeit, sem a bizonyítékul használt okiratok tartalmát. Rendszerint elegendő csak röviden utalni azokra a bizonyítékokra, melyek alapján a bíróság a tényállást megállapította. Ez már csak azért is elegendő, mert rendszerint nem is lehet felsorolni azokat az összes okokat, melyek a bíróságot arra indították, hogy egy-egy tanú vallomásának vagy szakértő véleményének meggyőző erőt tulajdonítson. Az ily meggyőződés a közvetlen észlelet alapján keletkezik és logikai helyessége az iratok alapján alig ellenőrizhető. Szükséges ellenben a javaslat szerint annak kifejtése, miért nem fogadott el valamely bizonyítóeszközt bizonyítékul a bíróság. Az erre vonatkozó meggyőződés tudatosabban keletkezik és a ténykérdés felülvizsgálatára hivatott bíróság csak az ítélet indokolásából meríthet alapot annak megítélésére, elfogadható-e az elsőfokú bíróságnak errevonatkozó álláspontja. Bonyolult ténykérdés esetében természetesen érintetlenül marad a bíróságnak az a kötelessége, hogy részletesen indokolja meg, mily okokból tartja bebizonyítottnak a tényállást. Az 1928 : X. t.-c. 27. §-ából nem tűnt ki világosan, kiterjednek-e a jegyzőkönyv és az ítélet egyszerűsítésére vonatkozó szabályok a járásbírósági eljárásra is. A kiterjesztés kétségtelenül indokolt, mert a járásbírósági ügyek rendszerint kisebbjelentőségűek, mint a kir. törvényszék egyesbírájának hatáskörébe utalt bűnügyek. Ezért a 102. §. világosan kijelenti, hogy a szóbanlevő egyszerűsítések a járásbírósági eljárásra is kiterjednek. A tárgyalási jegyzőkönyv és az ítélet egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezéseket a javaslat 101. §-ához képest — a lényeg érintése nélkül — a 102. §ban újra kellett szövegezni. A 103. §-hoz. A bírói munka és az eljárási költségek csökkentésére törekszik a javaslat azzal, hogy a főtárgyalás elnapolását vagy félbeszakítását rendszerint csak úgy engedi meg, ha a megjelenteket előbb kihallgatják. Ezzel feleslegessé válik a kihallgatottak újabb megidézése, ami nemcsak ' munkamegtakarítással, hanem az eljárás költségeinek és az idézettek időveszteségének csökkentésével is jár. Ennek az újításnak hatása azonban csak akkor érvényesülhet, ha gondoskodás történik arról is, hogy az újabb határnapon lehetőleg a bizonyítás ismétlése nélkül lehessen ítéletet hozni. Erre már a Bp. is módot nyújtott, amikor 335. §-ában megengedte, hogy nyolc napnál tovább tartott elnapolás vagy félbeszakítás után a főtárgyaiásnak elölről kezdését mellőzni lehessen, ha az elhalasztott főtárgyalás óta egy hónapnál több idő el nem múlt, ha azon a bíróság tagjai mind jelen voltak, és ha a bizonyítás ismétlését egyikük sem kívánja. Ezek a határidők a gyakorlatban túlságosan rövidnek bizonyultak és így felemelésük mutatkozik szükségesnek. A javaslat ebben a §-ban a nyolc napot egy hónapra, az egy hónapot pedig két hónapra emeli fel. Figyelemmel arra, hogy két hónap még nem olyan hosszú idő, aim V alatt az előző határnapon nyert benyomások elhalványulnak. A javaslat azoncan érintetlenül hagyja a bíróság minden tagjának azt a jogát, hogy a bizonyítás ismétlését kívánja. A 104. és 105. §-okhoz. Az 1928 : X. t.-c. 32. §-ának az a rendelkezése, mely a perorvoslati eljárásban a tanácsülési elintézést a Bp.-ben felsorolt eseteken kívül is bizonyos korlátok között átmenetileg megengedte, a gyakorlatban jól bevált és fenntartását a felsőbíróságok részéről kívánatosnak jelezik. Ezért a javaslat
