Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
430. szá-m. 165 Nem érinti a §. az újrafelvétel szabályait. Ehhez képest — a hatályos joggal teljes összhangban — az e §. alapján mellőzött vád esetében is a kir. ügyészség elhatározásától függ, hogy a terhelt hátrányára folytatja-e a nyomozást p. o. olyankor, amikor a többi bűncselekmény miatt emelt vád nem vezetett elítélésre és a közérdek szükségessé teszi a mellőzött bűncselekmények kiderítését és bírói megítélés alá bocsátását. Nem szorul kiemelésre, hogy a kir. ügyészségnek minden esetben kötelessége' gondoskodni a halaszthatatlan nyomozócselekmények teljesítéséről, tehát olyankor is, amikor a nyomozást különben mellőzhetőnek tartja. A §. alapján mellőzött vádemelés esetében a sértettnek joga van a kir. főügyészhez folyamodni a kir. ügyészség határozata ellen. Az ily folyamodás ugyanis még nem jelenti a pótmagánvád átvételét. A javaslat nem kívánta a folyamodást kizárni azért, mert megnyugtatóbb és a kir. ügyészség szervezetével is inkább fér össze, ha a kir. ügyészségek egységes irányítására hivatott főügyész érvényesítheti hatáskörét és az ennek gyakorlása közben szerzett nagyobb gyakorlatát és szélesebb látókörét abban a kérdésben is, megengedi-e a közérdek egyik vagy másik bűncselekménynek pusztán célszerűségi okból figyelmen kívül hagyását. A 95. §-hoz. A javaslat csökkenteni igyekszik az államkincstár, de egyúttal a magánvádló terheit is azzal, hogy a tanú részére általában csak útiköltségét térítteti meg, más kárpótlásban csak azokat részesíti a tanúkihallgatással járó időveszteségükért, akiknek megélhetése a tényleg munkában töltött időhöz közvetlenül kapcsolódik. Ezzel a javaslat a bűnvádi eljárást kétségtelenül olcsóbbá teszi,anélkül, hogy az esetek többségében ez a tanura méltánytalan hátránnyal járhatna. A javaslat ebben a §-ban ugyanis a, legmesszebbmenőén igyekszik megvalósítani azt az elvet, hogy a bűnügyeket ott tárgyalja a bíróság, ahol az érdekeltek legnagyobb része lakik. így a tanuk utazása csak ritkán lesz szükséges. Felügyeleti úton megfelelő gondoskodás fog történni arról, hogy olyankor, ha az utazás mégis elkerülhetetlen, a tanút több napra terjedő tárgyalás esetében arra a. napra idézzék be, amelyen kihallgatására valószínűen sor fog kerülni. Erre egyébként a bíróságok eddig is rendszerint figyelemmel voltak. A 96. és 97. §-oJchoz. A 96. §. két főelvet állít fel. Az egyik az, hogy egyszerűbb ügyekben a nyomozásnak csak a legszükségesebb adatok felderítésére kell szorítkoznia és a nyomozó szerveknek mellőzniök kell az alakszerű jegyzőkönyvek készítését. A másik elv az, hogy amikor az ily egyszerű ügyet a nyomozó hatóság tényvazlatszerû tájékoztató iratának megérkezésekor a kir. ügyészség nyomban a bíróság elé terjesztheti, ezt meg kell tennie és a kir. ügyészségnek kell gondoskodnia a szükséges bizonyító személyeknek a bíróság elé állításáról is. Az első elv tehát szélesebb terjedelmű, míg a második elv alkalmazása bizonyos további gyakorlati feltételektől függ. Minclkét elv alkalmazását lehetővé teszi az 1921. évi XXIX. t.-c. 5. §-a, melynek alapján a kir. ügyészségnek és a nyomozó rendőrségnek együttműködését s a kir. ügyészség irányító hatáskörének gyakorlását célszerűen lehet fokozni anélkül, hogy a kir. ügyészségnek írásbeli úton kellene érintkeznie a nyomozó szervekkel. Az igazságügyi igazgatásnak egyik legsürgősebb feladata lesz a szükséges gyakorlati intézkedéseknek megtétele e rendelkezés végrehaj t ására. A közvetlen tárgyaláson a vádirat felolvasása helyett a vádat a kir. ügyész szóval terjeszti elő s az ily tárgyalás egyszerűbb formák között, nagyobb gyorsaságot biztosító szabályok szerint megy végbe, ha a kir. ügyészség ily irányú indítványt terjeszt elő. Ezeket a külön szabályokat a 97. §. foglalja magában.
